Magyar Őstörténet

 

A magyarok feljövetele – letölthető PDF

Térképek – letölthető PDF

 

Deák István

MAGYAR ŐSTÖRTÉNET

© Deák István, 2013

Borító: Weiszhár Attila

Térképek: Vörös Máté

Nyomdai előkészítés: Weiszhár Attila

Magánkiadás

ISBN 978-963-08-8186-9

Deák István

MAGYAR ŐSTÖRTÉNET

PONTOSAN

Táblázat

Elméletek

A magyar őstörténet elméleti megalapozása.

A magyarság eredetéről szóló elméletek az alábbiak.

A magyarok:

Szempontok

Az alábbi táblázat értékeli a magyarság eredetéről szóló elméleteket az alkattan (embertan), nyelvészet és régészet szempontjából. A táblázatban egy adott szempontra minden lehetőség pontot kap.

Ha egy szempontból a válasza a tényekkel

nem egyezik 0.0 pontot

félig-meddig egyezik 0.5 pontot

egyezik 1.0 pontot kap.

Elmélet

Alkat

Nyelv

Régészet

Válaszadási arány

Finn

0.0

0.5

0.0

3 : 0.5 = 17 %

Kárpáti

0.0

0.5

0.5

3 : 1.0 = 33 %

Török

1.0

0.5

0.0

3 : 1.5 = 50 %

Felföldi

1.0

1.0

1.0

3 : 3.0 = 100 %

„Finnugor elmélet”

Alkat, 0.0: Mások. Zömmel nordikusok, mediterránok, kelet baltiak. Elenyésző köztük a törökös alkat.

Nyelv, 0.5: A magyarral félig-meddig kapcsolatban van. A rokonság igaz, de időmélysége nagy. A finnfélékhez képest a magyar egy messze fejlettebb nyelvváltozat. A finnféle nagyanyó nyelvhez („uráli”) képest a magyar: unoka nyelv. Abban az értelemben, hogy az unoka többet tud nagyszüleinél.

Régészet, 0.0: A finnfélékkel közös régészeti nyom nincs.

Kárpátia elmélet

Alkat, 0.0: Minden ember testvér, de alkata nem ugyanolyan. Tudni való, hogy minden ősi embertípus feje hosszú, miként e hosszúfejű-táblázat mutatja.

Emberfajta neve

Tudományosan

Korai ősember

Homo erectus

Kései ősember

Homo heidelbergiensis

Laposhomlokú ember

Naendervölgyi ember

Kockafejű ember

Aurignaci ember

A magyar zöm azonban kerekfejű, miként az egykori hórik, szabírok, sumerek és a mai örmények, zsidók és törökök, melyeket az anatóliai, örmény, pamíri, turáni alkat jellemez. Ezen fejlett alkatok pedig szöges ellentétben állnak az északi germánnal, mediterránnal, arabbal; és a finnekre jellemző alkatokkal. Kr. e. 3800 körül a Kárpát-medencében olyan ősi alkatú emberek éltek, amilyen „emberkövületekre” ma már csak az Ibériai-félszigeten lehet rábukkanni, ahol a lapos homlokú (neandervölgyi) ember a legtovább maradt fenn. A földrész legjobb adottságú területén van a kerekfejű központ, melynek szívében a magyarság ül. Ennek létrejöttére az elmélet magyarázatot nem ad.

Nyelv, 0.5: Igaz, hogy a magyar nyelv a centrális ősnyelv jogutódja. A korai állapotú centrális ősnyelv a Kárpát-medencébe az első emberekkel együtt érkezett, és Európában csak itt fejlődhetett tovább törés nélkül, szervesen. Azonban a Kárpátia-elmélet nem tudja magyarázni többek között a mongol nyelv magyar eredetű élelem-termelő szavait, a dravida és a sok más kapcsolatot. Ugyanis a Kárpát-medencéből nem mentek földművesek keletre (mert itt jobb a föld mint Mongóliában, egy innen-oda telepedésnek semmiféle régészeti nyoma nincs, stb.).

„… rendkívül sok az azonosság olyan nyelvekkel is, melyekkel a magyar nép rokonságát szokás volt eleve elvetni … ír, baszk, örmény, stb. …” /CseD2-43. kt./

Régészet, 0.5: A földművelés, fémöntés és szekérkészítés tudománya emberekkel együtt a Közel-Keletről, messziről jött (nem autochton). Erre az elmélet választ nem ad.

Török elmélet

Alkat, 1.0: Az egyezés jó. Nevüknek megfelelően törökösek (anatóliai, örmény, pamíri, turáni): mint mi.

Nyelv, 0.5: A magyarral félig-meddig kapcsolatban van. A törökfélék legősibb szórétege más, kultúrszavakból viszont a finnféléknél többet vettek át.

Régészet, 0.0: A keleti puszták leletei érdekesek, csillogók. De minden keletről bejövő nép a medence földműveseihez képest elenyésző kisebbség – csipet-csapat – volt. A puszták népe történelmet írt, de néptömeget nem adott. Arányuk a mai magyarságban 10% körüli, ami első közelítésben: jelentéktelen.

Felföldi magyarázat

A törökös alkatú (1.0), magyar ajkú (1.0) magyar zöm Kr. e. 3800–2500 között a szekerek és bronzöntő tellek népeként az Örmény-felföldről (Éden) jött, régészetileg példásan (1.0) adatoltan (szekér, bronz). Ezen eleink: Nimród népe.

Kr. e. 3800 előtt a fejjelzők neandervölgyi jellegűek – tehát még nem magyar alkatúak.

Kr. e. 2500 után már nem volt többé jelentős feljövetel a Közel-Keletről a Kárpát-medencébe.

Kitekintés

A Felföldön (annak keleti részén) Kr. e. 1300-ig helyben maradó népágunk a lovasíjászat kifejlesztése után szkíta, majd hun nevet visel. Szkítáink két (Kr. e. 750 és 550), hunjaink négy (Kr. u. 400, 567, 670, 862–915) hullámban érkeznek a Kárpát-medencébe.

Testvéreink

Az emberi nem a Felföldről ered, miként az a Szentírásban áll. Mindnyájan rokonok vagyunk, de most az ‘unokatestvér’ népekről nem, csak a legközelebbi ‘testvér’ népekről szólok.

A Felföldről további négy irányba vezetnek az utak. Az alkattani és régészeti nyom az értelmes ember számára vitathatatlan. A nyelvi hatás világos, de gyengébb.

Irány

Nép

Átmenet

Megtelepedés

Város térsége

Északkelet

szkíta,

őstörök

Észak-Irán

Dél-turáni Oázisfüzér

Taskent

Délkelet

dravida

Dél-Irán

India

Sukkur

Dél

sumer

Dél-Mezopotámia

Bagdad

Délnyugat

izraelita

Szíria

Kánaán (Palesztina)

Jeruzsálem

Finn

Török

Kárpátiai Felföldi

a finnek rokonai és az Ural vidékéről jöttek

a törökök rokonai és Szkítiából, az eurázsiai füves pusztákról (szkíta-elmélet) jöttek

a Kárpát-medencében alakultak ki

a magyar zöm az Ararát Szent Hegyétől,

az Örmény-felföldről = Édenből ered.

TÉR

Bevezetés

Célkitűzés

A magyar őstörténet nem nélkülözheti a térbeli viszonyok ismeretét – mindazonáltal ezen írás nem csak specialisták számára készült. Ezért minden mondandóm hozzárendelem ötven olyan városhoz, melyeket egy középiskolás földrajzi atlasz is tartalmaz. A város tehát tájékot jelöl.

Az alább szereplő mintegy 50 város elegendő pontossággal megadja a magyar ajkú magyarok vonulásának útvonalát a Kr. e. 3800–Kr. u. 915 közötti közel öt évezred során.

Fővárosok

A mai fővárosok elsődleges támpontokként szolgálhatnak.

Óriástáj

Ország

Főváros

Közel-Kelet

Örményország

Azerbajdzsán

Irán

Jereván

Baku

Teherán

Dél-Európa – Balkán

Bulgária

Szerbia

Szófia

Belgrád

Közép-Európa

Magyarország

Budapest

Kelet-Európa

Ukrajna

Moldávia

Kijev

Chisinau

Turáni-síkvidék

Kazahsztán

Kirgizisztán

Üzbegisztán

Asztana

Biskek

Taskent

Belső-Ázsia

Mongólia

Ulánbátor

Tájak

Örmény-felföld

Az Örmény-felföld (továbbiakban: Felföld) az egykori Éden, mely a földi élet feltűnésétől kezdve a fejlődés centruma. Az első élőlény (sejt), ez első növény, az első állat és az ember feltűnési helye. Az emberi nem származási helye, ahonnan a kitelepedés évmilliókon át tartott.

Ezen centrumot a magyar zöm utoljára hagyta el. A magyarok helyben maradt maradéka az immár a periféria felől több hullámban érkező betelepedőkkel testvériesülve a hóri –> mitanni –> urartui –> örmény nemzetet hozta létre. Az örmény nép Krisztus születésekor e tájon még túlnyomó többségben volt – és a Felföldnek nevet adott.

A Felföld határa északon a Pontusz, Kis-Kaukázus és az Elburz hegység; keleten nagyjából a Teherán–Bagdad vonal vonatkozó szakasza (p. Qazvin–Hamadán–Baktarán (Kermansah) vonulóút); délen az Északi-Zagrosz és Keleti-Taurusz; nyugaton pedig a Dyarbakir–Malatya–Sivas vonulóút.

A Felföld az Eurázsiai-hegységrendszer legnagyobb vulkanikus területe az eurázsiai törzsterületen belül. A vulkanikus terület szívében magasodik az Ararát hármas halma (5165 m). Három nagy tava a Van-, a Szevan- és az Urmia-tó. Legfőbb déli folyója a Tigris és az Eufrátesz. Az Eufrátesz mellékfolyója a Van-tótól északra eredő Murat. Legfőbb északi folyója a Jereváni-medencén is átfolyó Araksz. Ma már nem éri el önállóan a Kaszpi-tavat, hanem Azerbajdzsán fő folyójába, a Kurába torkoll.

A Felföldön ma három ország osztozik. Északi részén található Örményország, fővárosa: Jereván. Tőle délre három fontos város sorakozik. Az Eufrátesz menti Erzerum és a Van-tó melletti Van Törökországé, az Urmia-tó közelében lévő Tebriz Iránhoz tartozik. A Felföld keleti peremén Hamadán, a délin Dyarbakir, a nyugatin pedig Sivas áll őrt.

Magyarok útja

A Magyarok Útja az Örmény-felföldről a Kárpát-medencébe vezet. Az út kisázsiai szakasza a Pontuszi-hegység déli lábánál halad, kicsiny városokat fűzve fel. Eleink a Boszporusznál váltottak partot, ahol ma a legnépesebb török város, Isztambul (Bizánc, Konstantinápoly) található. További útjuk a Balkán közlekedési főtengelyével egyezik. Edirne (Drinápoly) a mai Törökország nyugati kapuja. A termékeny Marica-alföld nagyvárosa Plovdiv (Philippopolis). Az út egyedüli és alacsony bukkanója Szófia (Szerdica) és Nis között található. A már a Morava völgyében lévő Nis a Balkán közlekedésföldrajzi csomópontja. Innen az út a folyó mentén vezet fel az Alföld déli kapujában álló Belgrádhoz (Nándorfehérvár).

Kárpát-medence

A Kárpát-medencét a Nyugati-Alpok, a Kárpátok és a Dinaridák határolják. A medence tengelyében folyik a Duna. A medence vízrajzilag a Közép-Duna-medencének felel meg. További nagyobb folyói a Tisza, a Dráva, a Száva és a Maros.

A Kárpát-medence főhelye a kő- és a rézkor folyamán

Szer (a mai Ópusztaszer) volt. A választás azért esett ezen sivár homokvidék peremére, mert a testvériesülő déli, keleti és nyugati területek súlypontjában volt (Dél-vidék, Tiszántúl, Dunántúl). A Dunakönyök városait a kereskedelem hívta életre. Az Árpádok országának közepe Esztergom, Székesfehérvár és Buda térsége. Ezen tájékot országközépnek (Medium Regni) nevezik. A mai Kárpát-medence legnagyobb városa Budapest, Magyarország fővárosa.

Kaszpi-kapu

A térképre pillantva a Kaukázus egészen elzárni látszik a tőle délre lévő területeket az északibbaktól. Valójában a hegység keleti peremét egy keskeny parti síkság szegélyezi, egy jól járható sávot adva a Kaszpi-tó partján. Ez a nevezetes Kaszpi-kapu, mely összeköttetést biztosít az Örmény-felföld és a Terek–Kubán-sík között. Tebriz az Örmény-felföld keleti részének legnagyobb városa. A vonulóút innen a mai azeri fővárosba, Bakuba vezet. A tulajdonképpeni kapuvidék (Kaszpi-kapu) a mai azeri fővárosnál, Bakunál kezdődik, az északi síkságra pedig Mahacskalánál (a mai Dagesztán főhelyénél) jut ki. Derbendt a mai azeri–orosz határ közelében (attól 35 kilométerrel északnyugatra) található, és arról nevezetes, hogy itt a parti síkság mindössze 3,5 kilométerre szűkül. /Hör-242./

Terek-Kubán-sík

A Terek-Kubáni-sík határa északon az Alsó-Don (Rosztov–Volgográd), keleten a Kaszpi-mélyföld (Kalmük-félsivatag), délen a Kaukázus, nyugaton pedig a Fekete-tenger. Négy részre tagolódik. A részeket egy-egy várossal adom meg. A Sztavropoli-hát (Sztavropol) a Kaukázushoz simul, ettől keletre van a Terek-sík (Groznij), nyugatra pedig a Kubáni-sík (Krasznodár). Északi része a Kuma-Manics-árok vizenyős mélyedésén túli Jergenyi-fennsík (Eliszta).

Vadmező

A Vadmező a Volga–Duna köze, melyet északnyugaton Lublinig tágítok, tekintettel a terület történeti földrajzára. Neve lengyel eredetű, és egykor a Lengyel Királyság délkeleti részét jelentette (de csak a Fekete-tengerig terjedt). Az általam Vadmezőnek tekintett táj szélső pontjait Lvov és Galac, valamint Szamara és Volgográd adja.

A Vadmezőt északról délre tartó folyói szeletekre hasogatják. Vizeivel (a Volga kivételével) a Fekete-tengernek adózik. Folyói keletről nyugatra: Volga; Don, Dnyeper, Déli-Bug, Dnyeszter, Duna. A Don nevezetes mellékfolyója a Donyec, mely a róla nevezett hátságot kerüli. A Dnyeper és Déli-Bug torkolata majdhogynem közös. A Prut és a Szeret vize Galac város mellett ömlik a Dunába.

A Vadmező déli része alföld, északi részén viszont három dombvidék is emelkedik. A dombvidékek lábát a keleti peremükön haladó folyók alámossák. A Volgamenti-hátságét a Volga, a Közép-orosz-hátságét a Don, a Kárpátok vidékére támaszkodó Podóliai-hátságét pedig a Dnyeper. Az Oroszországhoz tartozó Rosztov a Don tövénél (torkolatánál) található.

A Vadmező központi városa a mai Harkov melletti Fehérvár (Belgorod) lehetett, a Donyec forrásvidékén.

A mai ukrán főváros, Kijev az erdő és az erdős puszta határán épült, a Podóliai-hát alámosott peremén. Fontos révhely (mai hídváros), mivel tőle délre a Dnyeper zúgókon át halad, egészen Zaporozsjéig (za porogi, a vízesések alatt). Tőle északra pedig az Erdővidék (Poleszje) mocsarai akadályozzák az átjutást. A mai Moldávia fővárosa Chisinau (Kisjenő).

Szabíria

„Djakonov szerint az észak-kelet felé kirajzó szabírokról nevezték el Szibériát, amit ma is magyar hangzású földrajzi nevek igazolnak. Szerinte a sumér alapszó Subir név, ősi mezopotámiai eredetű.” /Bír2-41–42./

Hosszú idő telt el addig, míg az örmény-felföldi szabírjaink (= hórik) neve Ázsia északi negyedére szállott. Az összekötő kapcsot szkítáink-hunjaink jelentették, mely utóbbi köteléket hosszú időn át és jól adatoltan nevezik így is (szabír). A róluk nevezett Szabíria a puskapor korában hódítani kezdő oroszok számára elsőként az Ural és Altáj közötti pusztákat jelentette. Későbbi gyors terjeszkedésükkel a név alatti értemény is gyorsan nőtt: egészen a Jeges-tengerig és a Csendes-óceánig (Szibéria). Nevezéktanomban a mai Nyugat-szibériai-alföld déli, pusztai sávját; Kazakisztán északi részét; valamint a Volgától keletre lévő csatolmányokat értem alatta.

Ezen, a Volga folyó és a Szaján-hegység közötti térséget északon az erdő, délen a sivatag határolja. Szabíria északi határán, az erdő és puszta határán található Ufa (Baskíria = Magna Hungária), Omszk, Novoszibirszk és Abakán (Minuszinszki-medence). Szabíria tengelyében pedig Orenburg, az újdonsült kazah főváros, Asztana, valamint Szemej (Szemipalatyinszk) sorakozik.

A tájat az Urál, az Isim, az Irtis és az Ob szeletekre hasogatják. Az Isim és Irtis a zord északi, mocsaras tájakon az Obba torkoll.

Mongólia

Ázsia népei az európaiaknál jobban tudják Mongólia helyét, mely a mai Mongólia országnál jóval nagyobb. A (nagy) Mongóliát a Góbi-sivatag szeli ketté. E sivatagtól északra van a mai Mongólia (ország), melyet a Kínához – a Középső Birodalomhoz – viszonyító tájszemléletet Külső-Mongóliának nevez, én pedig Észak-Mongóliának hívok. A sivatagtól délre található a kínaiak Belső-Mongóliája, melyet Dél-Mongóliának nevezek (a mongolok 2/3-a itt él). Tehát észak és dél között a sivatag a határ.

Észak-Mongóliát a Hangáj- és a Hentíj-hegység három – nyugati, középső és keleti – részre osztja. Ezen részek tengelyében három folyó folyik: a Dzavhan, a Szelenga és a Kerülen. Nagyobb városaik pedig Hovd, Ulánbátor és Hajlar, ugyanazon sorrendben. Nyugaton és keleten egy-egy nagyobb tavat is találunk: a Hjargasz- és Hulun-tavat.

Dél-Mongólia területének zömét az Ordosz-fennsík adja, melyet Folyóhuroknak is neveznek, mivel a Sárga-folyó (Huang-ho) nagy északi kanyarjával három oldalról körülöleli. A folyó északi szakaszát északon az Árnyék-hegység (Jin-hg.) keretezi. Ennek a lábánál található Hohhot, a mai Belső-Mongólia tartomány székhelye.

Mongóliát északon az Altáj, Szaján és Jablonovíj-hegy-ség; keleten a Nagy-Hingan; délen a Nagy Fal, nyugaton pedig a Pej-hegység vidéke (Hámi és Jümen között) határolja.

Löszfennsík

A Föld legnagyobb összefüggő löszterülete a Kínai-löszfennsík (r. Löszfennsík). Határa északon a Nagy Fal, keleten a Kínai-alföld északnyugati peremét adó Tajhang-hegység, délen a Csin- és Csilien-hegység. Három részre tagolódik, melyek kínai tartományok egyben. A három lösztartomány neve és fővárosa keletről nyugatra, azzal a folyóval, melynek a partján ül:

Tartomány

Főváros

Folyó

Sanszhi

Tajjüan (Taiyuan)

Fen

Senszhi

Hszian (Xian, régi nevén Csangan)

Vej

Kanszu

Lancsou (Lanzhou)

Sárga-folyó (Huang-ho)

A Löszfennsík kanál alakú, a kanál nyele messze nyugatra nyúlik. E nyugati szélen található Jümen (Yumen).

Dzsungária

Dzsungária egy háromszögletű táj, melynek belseje sivatag, széle pedig puszta. Északon a Góbi-Altáj (Mongol-Altáj), délen a Tiensan, nyugaton pedig a kazah–kínai országhatár (p. Dzsungár-Alatau, Tarabagatáj hegységek) keretezi. Főhelye Urumcsi. A táj nyugatnak lejtősödik, amit az Ebi-tó, valamint a (Fekete-) Irtis kifolyása is jelez.

Dzsungáriából két főút vezet nyugat felé. Az észak-nyugati dzsungár kapu a (Tarabagatáj és Szaján közti) Fekete-Irtis völgye, mely Szemejnél (Szempipalatyinszk) ér le a Nyugat-szibériai-alföldre. A dél-nyugati dzsungár kapu maga a Dzsungár-Alatau és a Tiensan közti bukkanó. Ez az Ili folyó völgyébe vezet (és azt Gulja/Kuldzsa, Yining/ városánál éri el). Az itt vonuló nép rövidesen Almatihoz (Alma-Ata) ér. Egyszerűsítvén a dolgot, az északi út esetében Irtisi-kapuról, a délinél pedig Ili-kapuról szólok.

Oázisfűzér

A hét dél-turáni oázis úgy tapad a tőlük délre magasodó Tiensan, Hindukús és Kopet-dag lábához, mint megany-nyi fecskefészek. Ennek oka az, hogy a Turáni-sivatag déli peremén meghatározóak a hegyekből lesiető folyók, melyek ezen folyami oázisokat éltetik. A térségen hat “isztán”-os ország osztozik (Kazakisztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tadzsikisztán, Afganisztán, Türkmenisztán). A füzér szemeit a Selyemút hálózata fűzi fel, mely ősi vonulóút is egyben. A Tiensan északi peremén haladó vonulóút az Ili folyó völgyét elérve lép be a területre.

A leírás innen indul.

1. Ilia az Ili folyó termékeny völgyvidéke. Főhelye Almati (Alma-Ata).

2. Tarszia kétosztatú táj. Keleti részének főhelye a Csu folyó közelében lévő Biskek (Frunze), a nyugatié pedig a Taraz folyó menti Dzsambul (közelében van Taraz városa).

3. Szogdiát Turáni-Mezopotámiának is nevezik, mivel a síkvidék két legnagyobb folyójának (Szir- és Amu-darja) közén található. Mai főhelye az üzbég főváros, Taskent, mely az említett öt ország legnépesebb és legtekintélyesebb városa is egyben. Szogdia nevezetes városa a Zeravsán menti Szamarkand és Buhara.

4. Fergána a Szir-darja felső, hegyközi medencéje. Főhelye Kokand.

5. Baktriát az Amu-darja két részre osztja. Északi része tadzsik terület, főhelye a tadzsik főváros, Dusanbe. Déli része Afganisztán része, főhelye Mazari-Sarif.

6. Mária főhelye Mari, melyet a hosszasan az iráni-afgán határt adó Murgáb vize éltet.

7. Pártia mai főhelye a türkmén főváros, Asgabat (Ashabád).

Tájnév

Ország

Város

Folyó

Ilia

Kazahsztán

Almati

Ilia

Tarszia kelet

nyugat

Kirgizisztán

Biskek

Dzsambul

Csu

Talasz

Szogdia

Üzbegisztán

Taskent

Szir-darja

Fergána

Üzbegisztán

Kokand

Szir-darja

Baktria észak

dél

Tadzsikisztán

Afganisztán

Dusanbe

Mazari-Sarif

Amu-darja

Mária

Türkmenisztán

Mari

Murgab, Tedzsen

Pártia

Türkmenisztán

Asgabat

Az északkeletről délnyugatnak tartó vonulóút számára Fergána, Baktria és Pártia: holttér.

Észak-iráni és dél-afgán vonulóút

Az észak-iráni vonulóút Máriból Bakuig vezet. A Kopet-dag és Elburz déli lábainál halad, majd átvág a Kura folyó alföldjén. Eközben áthalad Meshed, Teherán és Tebriz (vagy Ardabil) városán.

A dél-afgán vonulóút Máriból Iszalmabádba (Pakisztán fővárosa) vezet. A Hindukús nyugati lábát kerülve halad (Herát, Farah, Kandahár, Ghazni), majd Kabul (az afgán főváros) közelében az azonos nevű folyó völgye melletti Hajbár-hágón (1067 m) ér le az Indusmenti-al-földre. Mazari-Sarif és Kabul között az út hegyi menetelést vállalva rövidíthető (Szalang-hágó, 3350 m k.).

DIÓHÉJ

A fejlődő centrális ősnyelv

Őskori ősnyelv

A centrális ősnyelv egyenesági utódja felismerhető, méghozzá nem nehezen, hanem könnyen.

Egyrészt szókészletének 68 %-a olyan ősszó (őselem, etymon), mely egyetlen más nyelvben – tehát semelyik finnféle nyelvben – sincs meg. Minden más nyelvben ezen ősszavak aránya ennek töredéke: őstörök 26%, tibeti és szanszkrit 9%, héber és latin 5%, angol 4% /Kász-209./. Ezért aztán meddő vállalkozás az ősnyelvet finnféle vagy török nyelvből magyarázni.

Másrészt nehezen birkóztak vele azok, akik a számítógépes szókereső programokat írják. Mert az ősnyelvben a jelentés az első hangtól százfelé spriccel, és mégis egy marad, őrizvén az elme számára visszafejthető közös eredetet, mert i > sz.ik, gy.ál; e > sz.ik, gy.él; ü > t, s.d, stb.

Ezen ősszavakat értelemszerűen maga a centrális ősnyelv önmagában és önmagából hozta fel, belső fejlődése révén. Feltéve persze, hogy a fantasztikus extraterresztikus (földönkívüli) tényezők „üres lehetőségét” – pl. az ufókat – elvetjük.

Ezen centrális ősnyelv egyetlen, egyenesági utóda: a magyar.

Magyar nyelvünkkel kapcsolatban már vagy százötven éve rájöttek erre. „A magyar nyelv eredete az időtlenség ködébe vész. … Önmagát fejlesztette szilárddá..” /Sir John Browning, 1792–1872; forrás: Lip-134./

A centrális ősnyelv hosszú és békés fejlődése a legkorábbi ember feltűnésével kezdődik, tehát időmélysége legalább 2.000.000 év. Ezen idő alatt az ősnyelv ősnépe végig egy magban, magában (kis területen) maradt, míg a kitelepedők által létrejött, levedlett pereme folyamatosan és földszerte elterjedt. Az ősnyelv fejlesztői maguk voltak minden fejlődés gyújtópontja és epicentruma. A fejlődést a régészet a kőiparok egymásra következésében éri tetten, de ennél jelentősebb volt, hogy a hitbéli fejlődés is rajtuk keresztül ment végbe.

„… a genetikusok számára ma már nem kétséges, hogy a homo sapiens sapiens vagy 100 ezer éve a Közel-Keletről kiindulva népesítette be Eurázsiát.” /Var-51./

Hogy hol volt ez a mag, azt világosan megmutatja nem csak a mai emberszabású majmoknak a szárazzá lett központból szélekre szorult helyzete, a korábbi emberi alkatok és a mai ember forráshelye, az egymásból kifejlődő kőiparok megjelenése és terjedése, hanem az élelemtermelés kialakulási helye is, mely világosan adatolt, jól ismert. Ez a központ az Örmény-felföldön volt (Felföld), a Szent Ararát hegy lábánál, ahol a magyar nép által kifejlesztett magvető földművelés az állattenyésztéssel együtt Kr. e. 10 000-re olyan eredményt kezdett hozni, melyből az emberiség máig él. És élni fog, míg világ a világ.

Valószínű, hogy a magvetés a vallásos hit melléktermékeként jelent meg, mikor megfigyelték, hogy az Isten hegyére áldozatul szétszórt gabonaszem a földben elhalt, és többszörös termést hozott. Ugyanezen magyar nép tenyésztette először a bárányt (juhot) és kecskét, majd később a szarvasmarhát és a sertést.

A hit és tudás népe

A centrális ősnyelv mindenkinek csak ad, de mástól nem kap. Másokat tanít, de másoktól nem tanul: mert nincs mit tanulnia. Népe maga a hitbéli fejlődés, művészet és technikai fejlesztés gyújtópontja: a hit és tudás népe. És csak azt lehet átadni, amit valaki kitalál.

A hit és tudás népét földszerte szerették és mélységesen tisztelték. E missziós lelkületű nép folyamatosan átadta a technikai újításait és gyógyította a betegeket. Amíg az emberiséget a hit és tudás népe igazgatta, ismeretlen volt az elnyomás és az intézményesített tömeggyilkosság, melyet ma háborúnak neveznek.

A magyarul beszélő magyar nemzet a kőkorban a mágusok, sámánok és táltosok népe. És ha az eleje az, akkor a Beteljesedése is az. Ha az alfa az, akkor az Ómega is az, de erről most csak ennyit. A többi legyen a Szentatya akarata szerint.

Magvetők népe a magyar, amely lehetővé tette az emberiség első és utolsó túlnépesedésének békés úton való megoldását. A Nap népe. A nép, amely először készített szobrot, rajzot, és először írt, először font fonalat, szőtt szövetet és öltött magára ruhát, először tenyésztett állatot; szántott, vetett magot, aratott; és készített edényt.

A hunok saját magukat a ‘Nap népének’ nevezték…”

/Mat1-272: Cey-Bert Róbert Gyula/

Az igen régi magyar írást Varga Csaba 30000 évet bizonyít … egészen átvették az eurázsiai térségben elterjedt főbb írások, mint a szumér ékírás, az egyiptomi démotikus, hieratikus és hieroglif írás, a föníciai írás, a héber írás, a kínai írás, a görög és a latin írás.” /CseD2-184: Varga /2001/

… a III. Ur Dinasztia idején számon tartották, hogy a szabirok szelídítették meg a juhot /az i. e. X. évezred végén/, a kecskét, ezek a szabirok háziállatai, ők értettek az állattartáshoz, földműveléshez, és az igényes ruházat készítéséhez. I. e. 7000-ből már megtalálták a szövőszék kőnehezékeit, a szövés-fonás nyomát Jarmoban, számon tartották ezt, és a szabirokról nevezték el, azaz velük asszociálták a gyapjút, a kelmét, a ruházatot.” /Bír2-85./

Őshazánk a Szent Hegy lábánál

Régen azt hitték, hogy a földművelés a Termékeny Félholdban alakult ki, az Eufrátesz és a Jordán folyókat összekötő, a hegyek lábánál északnak ívelő sávban. Mára világos és nem vitatott (mivel vitathatatlan), hogy az csupán másodlagos terület, mely a magvetők tudományából közelsége okán elsőként kapott. Maga a forrás: az Örmény-felföld, melynek központjában az Ararát hármas halma magasodik, a mai örmény, iráni és török hármashatár közelében. Ezt a területet nevezi a Szentírás Édennek, az első ember boldog lakhelyének – és az is volt. Minden ember innen ered, és a fejlődés epicentrumát adó magyar nép is innen ered – de mi voltunk az utolsók, akik úgy jöttünk onnan el, hogy a – legfejlettebbé vált – ősnyelvet megőriztük.

„Ma már a régészeti leletek alapján nyilvánvaló, hogy az első civilizációk nem a nagy folyóvölgyekben, hanem a környező hegyvidékeken alakultak ki, évezredekkel korábban. … Ez a központi forrás az Ararát vidéke … Itt a legősibb mitológiai és földrajzi nevekben a magyar szavak megfelelőire, a vizsgált korai jelrendszerekben pedig a székely jelek változataira bukkanunk. Amiből joggal következtethetünk arra, hogy a kezdetek idején ez a terület A MAGYARSÁG ŐSHAZÁJA lehetett.” /Var-81./

Az Örmény-felvidékről: „… óriási kiterjedésű vulkáni kőzetek … A vulkánosság az Örmény-felvidéknek olyan jellemző szerkezeti eleme, hogy bátran mondhatjuk, miszerint az egész Eurázsiai-hegyrendszerben ilyen erejű vulkánosság nincsen. .. a vulkáni hegyek valóságos centrumában büszkélkedő … Ararát …”. /ChÁzs-194./

Az Édenben voltál … az istenek szent hegyére helyeztelek, tüzes kövek között járkáltál. Példakép voltál teremtésed napjától …” /Ezekiel 28, 13–16./

Noé bárkája a Biblia első pontosan beazonosítható földrajzi helyén … Ararát hegyén feneklett meg. … Ha végignézünk a különféle ókori Vízözön-történeteken, a hurrita hasonlít leginkább a Teremtés könyvében találhatókhoz. A hurritákról … annyi bizonyos, hogy ez a nép … Északkelet-Törökországnak a Fekete-tengertől közvetlenül délre fekvő urartui területéhez köthető. A hurriták Noé alakját Nahmizulinak nevezték … Nahmizuli hajója is az Araráton köt ki. … legalábbis komolyan el kell gondolkodni azon, nem lehetésges-e, hogy a ZSIDÓ nép SZÁRMAZÁSI HELYE … esetleg valahol Kelet-Törökországban lenne. … Az előbb elmondottak fényében legalábbis feltételezhetjük, hogy a nép, amely létrehozta a Bibliát, a mai Törökország területéről ered.”/Bit-22–23. kt/

A sumer istenekről: „Lakóhelyük egy távoli hegyen van, ahol ég és föld összeér.” /Pot-29./

A mágén Dávid, magyarul: Dávid pajzsaként közismert hexagram … az ind mitológiában az ég és a föld … egymásra találását fejezte ki. … Mások szerint a Pirké ávotban /Atyák fejezetei/, e misnai traktátus első fejezetében lelhetjük fel a hatágú csillag megokolását. E magyarázat alapján a hatágú csillag két háromszög: egy égi és egy földi háromszög. A háromszögek ‘a világ alappillérei’.” /Jud-191, 193/

A Szent Hegy képe/jele ott tündököl a (4) magyar, izraeli és szlovák lobogón, valamint az örmény címerben.

A Szentírás szerint az Éden földrazi helye nem kérdéses, hiszen a Tigris forrása is és az Eufrátesz forrása is biztos, hogy az Örmény-felföldön van. A 2–3. idézet (Bibliai Lexikon) szintén leírja ezen (enyhén szólva) nem túl bonyolult felismerés eredményét.

Egy ÉDENben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt. Az egyiknek a neve: Pison … A második folyó neve: Gichon … A harmadik folyó neve: Tigris … A negyedik folyó az Eufrátesz.” /Ter 2, 10./

Ez a négy folyó egy közös forrásból ered, amelyet valahova az északi hegyvidékre képzelhettek. Érthető tehát, hogy az Édent is ide, a termékenységet adó víz forrásához helyezték.” /Blex-1.425–26./

Ez a Blex-1.424. számára is világos: „… Az Édenben forrás tör elő, folyó öntözi a kertet, majd négy ágra szakad, vagyis az Éden a nagy folyó eredeténél terül el … a megnevezett folyók közül legalábbis kettő … Tigris, Eufrátesz … az … Örmény-hegyvidéken ered…”

Anyanyelvünk a nyelvek anyja

Szökőkút

Az ősnyelv belső fejlődése úgy alakul, hogy centruma folyamatosan fejlődik, és a korábbi nyelvállapotokat mintegy levedli. A régebbi szokás szerint beszélt nyelvtípus így az egyre távolibb periféria felé szorul. A fejlődés végig békés és szerves, a változást az elme és az idő hozza. Ennek hasonlata egy felbuzgó szökőkút vize, amelynél az éppen most feltörő víz az új és friss, a medencében pedig kifelé haladva a víz egyre régibb.

Teremtés Könyve 11, 1: „Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai.” /Sztír-23./

„Az ősnyelv keletkezésének idejét az orosz nyelvészek az utolsó jégkorszak végére teszik /kb. i. e. 10 000/, ami megegyezik … földművelés kezdeteivel” /Bír5–79./

„Ruhlen szerint a világ valamennyi nyelve egy távoli múltban beszélt egyedüli forrásból ered … Mások beérik annyival, hogy a nyelvet 1215 ezer évvel ezelőtt beszélt gyökerekig vezetik vissza.” /SciAm1-75–76./

„Számos kutató folytatván a bibliai Bábel történetét … a világ valamennyi nyelvét … egyetlen ősnyelvre kívánja visszavezetni, illetve onnan levezetni. Ez a monogenezis elmélete.” /Fnyelv-15./

A Szentírás szerint egy nyelv volt, ami igaz, de ez a Felföldtől (Örmény-felföld) távolodva az ősnyelv egyre régibb és fejletlenebb nyelvállapotait jelentette. A trópusi őserdőkbe vagy annak peremére szorult laposhomlokú (neandervölgyi) ragocskázó (névszói osztályokat használó) nyelvek egy még ősibb és határozottan elkülönülő nyelvállapotot képeztek (ószudáni, pápua).

A centrális ősnyelv korai időszakában az alábbi fejlődési típusokon át alakult: szigetelő (tudományos néven izoláló; újszudáni, kínai) –> bekebelező (tn. poliszintetikus ~ infixáló; mande, munda és ajnu nyelvcsoport).

Egyből több lett

Az utóragozó nyelv a Felföld peremén lévő grúz, elámi, sumer és hatti, bekebelező nyelvek KÖZÖTT alakul ki.

Kr. e. 10 000 körül a felföldi magyar ajkú magvetők elkezdik földszerte átadni az élelemtermelés alapismereteit. Ezzel egyidőben a közvetlen közelében lévő, az utóragozás megállapodásával bíró peremnyelvek (finnféle, altáji, dravida, nílus-szaharai) is terjedni kezdenek. Az emberiség jó úton van afelé, hogy a további szerves nyelvfejlődés során a legfejlettebb, utóragozó nyelvek általánossá váljanak.

Nem így lesz. A szerves nyelvfejlődést a nyelvzavar töri meg. A Szentírás által leírt nyelvzavarnak két oka van. Az egyik ok aktív, a másik passzív.

A nyelvzavar oka egyrészt egy agressziós cselekmény, melynek során Kr. e. 8300 k. Jerikó elesik és arábiai eredetű, hajlítóvá (afroázsiai) lett nyelvű hordák leigázzák a Felföldtől (Örmény-felföld) délre lévő lakosságot és kicsiny csoportjuk pedig 6500 k. Kis-Ázsián áttörve a Dnyeper–Don közi pusztán foglalt helyet. Ennek eredménye a hajlító nyelvek két tömbre szakadása, melynek következményeként a sémi-hámi és indogermán tömböket mindmáig a Közel-Kelet északi hegyvidéke választja el. A hajlító nyelvek tehát egy elsődleges (Arábia) és másodlagos (Dnyeper–Donyec) gócból kezdenek terjedni.

Nyelvterületük növekvő foltként jelentkezett. A hajlító nyelvek még sem Baszkföldet, sem a Kárpát-medencét nem érték el, mikor a felföldi központ új, és nagy erejű néptömegeket bocsájtott ki.

A nyelvzavart kiváltó agressziós esemény elegendően hosszú ideig megakadályozza a missziósok munkáját ahhoz, hogy az egykori szerves nyelvfejlődés elakadjon, és az egységesülés visszájára forduljon. Ezzel együtt járt a kódok összecserélése, de erről most csak ennyit. A nyelvzavar következtében a szerves nyelvfejlődés megtört.

„… Wolfram von Soden, a kiváló asszírológus … úgy vélte, hogy a sémi nyelvek flektáló, azaz tőhajlító természete kizárólag csak az afrikai hamita és az indoeurópai nyelvekkel közös sajátosság. Ez kényszerítő erővel utal arra, hogy e három nyelvcsalád egymással határos területen fejlődött ki, mivel a tőhajlító nyelvtípus keletkezése a nyelvfejlődés során egyszeri, másutt és máskor meg nem ismétlődő folyamat volt. … 129000 évvel ezelőtt …” /Makk-137./

„… a germán nyelvekből baszk és hamita-sémi jövevényszavak mutathatók ki … a baszkból jött jövevényszavak többnyire ‘szubsztrátum jellegű’, míg a hamita-sémi jövevényszavak ‘szupersztrátum jellegű’ szavak…” /Wiik-110./

„… az indoeurópai nyelvcsaládra … az a vélekedés, hogy egyetlen nyelvből származik, amelyet a Krisztus előtti negyedik vagy ötödik évezredben beszéltek.” /SciAm1-76–77./

„Az indoeurópai alapnyelv közössége … kicsiny lehetett … Fennállása az időben valamikortól kezdve Kr. e. 5000-ig /vagy talán csak 4000-ig/ tartott.” /Makk-43./

Az ősnyelvet méltán nevezik a nyelvek anyjának, mert a fenti, kacskaringós úton belőle lettek a többi nyelvek.

„Berzsenyi Dániel /1776–1836/ ‘Régóta gyanús előttem az a régi előítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönöztettek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem … csakhamar átlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja…’” /Maf18-74./

Kölcsey Ferenc szerint „a magyarnak nyelve eredetiséget bizonyít, s rokonsága sok kiholt nyelvekkel régiségét mutatja…” /CseD-78./

Nimród népe

Pont ezért írtuk így

„Kölcsey szerint ‘a régiséggel dicsekedő nemzetek a világ teremtéséig szoktak felhágni tradícióikban….’” /CseD-77./

„… az írországi James Ussher, armagh-i érsek a Teremtés könyve segítségével ‘bizonyítani’ tudta, hogy a világ teremtése pontosan i. e. 4004-ben ment végbe…” /Ásó-12, 14./

„3800 … Uruk kor kezdete Sumerföldön” /Rkk-158./

A Szekerek népének műveltsége a Péceli Műveltség = „A Baden-kultúra … Kr. e. 3780Kr. e. 2510”

„A zsidó időszámításban az évek számításának kezdőpontja a világ teremtésének kezdete, amelyet úgy számították ki, hogy a Tanahban szereplő személyek életkorát visszamenőlegesen összeadták és így adódott a polgári időszámítás kezdetére a 3760/61-es szám.” /Jud-16./

Kenyeret és bort

A fekete-tengeri vízözönt (Kr. e. 5500) követően Noé fiai az Ararát hegyétől indulnak útnak. Ők alkotják azt a felföldi népet, mely először sütött kenyeret és ivott bort, először öntött fémet: ónt, ólmot, rezet és aranyat. Újításai és ekés földművelése révén ez a nép megsokasodott. A Felföldről való kitelepedéseik által az utóragozó nyelv a fémkorokban – a réz- (Kr. e. 4500-tól) és bronzkorban (3500-tól, a felföldi Kura-Akrasz Műveltség) – újra terjedni kezd. Mindenhová bevándorlóként érkeznek, de ezen nincs értelme sokat rugózni, de még egyet sem, mivel a fentiek értelmében az egész emberiség a Felföldről ered és mindenki bevándorló, ha most nem ott él. Mikor a rézöntő és bronzöntő felföldi telepesek a periféria már hajlítóvá lett nyelveivel kerültek kapcsolatba, annak hajlító voltát már meg nem változtatták.

Töretlenül

Baszkföldet és a Kárpát-medencét azonban a hajlító nyelvek még nem érték el, ezért a szerves nyelvfejlődés folyamatos maradt. A Kárpát-medencében a magyar nyelv egy hozzá képest éretlen, finnféle nyelvvel került kapcsolatba, melyet a magyar nagyanyó-nyelvének nevezhetünk (abban az értelemben, hogy a nagyanyó kevesebbet és pontatlanabbul tud, mint unokája). A magyar nyelv megérkezésével a Kárpát-medencében a szerves nyelvfejlődés – a nyelvállapotok békés egymásra épülése révén – beteljesedett.

„Felállíthatom tehát a nagy nyelvalakulási igazságot, amely szerint az a nyelv, amelyet mi most beszélünk, és magyar nyelvnek nevezünk, tulajdonképpen az az ősi nyelv, amely a Duna-medencében már ősidőktől egymásra rakódott néprétegek nyelvéből alakult ki…” /Maf-9: Dr. Nagy Sándor, kt/

„A tényállás azonban az, hogy a magyarság ugyanúgy, mint a finnek, észtek és a baszkok, Európa árja előtti lakosságának fönnmaradott része…” /CseD2-142: Magyar Adorján sorai, Magyar /1975), p.: 75, kt./

Maga a mag fele-fele

A magyar zöm Kr. e. 3800-ig az Örmény-felföldön egy magban, egymagában marad. Kivonulását csak akkor kezdi meg, mikor feltalálja a szekeret, majd pedig a bronzot. Ekkor a Felföld nyugati és középső részéről Nimród népeként Kr. e. 3800–2800 között, maga a mag, egyre népesebb hullámokban feljön a Kárpát-medencébe, s betelepszik olyan békességben, hogy vannak akik még ma sem tudnak róla (Péceli Műveltség: 3800, 3500, 3300, 3000; Bronzöntő Tellek Műveltsége: 2800).

Érkezésüket nem üszkös romok, hanem egy mélyen hívő, derűs, sokáig testvériségre törekvő, önkormányzó, szabad paraszti társadalom megjelenése jelzi, mely a földrész legjobban termő, fekete mezőségi talajait békében műveli 2000 (2500 / 1500) éven át.

Gazdálkodásuk színvonalát csak déli vértestvéreik, a kerekfejű szemerék (sumerek) által irányított Dél-Mezopotámia múlja felül, mivel annak területét a sivatag igencsak szűkre szabja és ez belterjességre kényszerít. A Kárpát-medence tágas, de sokan még innen is mennek tovább (mivel oly termékenyek voltak akkoriban, mint azok, akikre a fáraó is felfigyelt), s szétszéledtek szerte a földrészen. Hitük pedig pont hogy a későbbi héber (izraelita, zsidó) vallás őse.

„A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége … A magyar nép legközelebbi genetikailag igazolható rokonai a lengyel, ukrán, továbbá a horvát nép.” /Tót-57./

A magyarok, és a minket megelőző, Kr. e. 4500-től érkező rézöntő (nálunk Tisza-Lengyel, nyugaton pedig a későbbi, Harangedényes) hullámmal együtt vett betelepedéssel jön be Európába az a közel-keleti embertömeg, mely ma földrészünk népességének felét adja. Ez a kettős új hullám emeli ki a térséget a kőkorból és úgy felpezsdíti a gazdaságot, hogy méltán beszélhetünk egy ókori Közös Piacról.

A Kárpát-medence magyarajkú földműves társadalma a történelem viharait állja, mint begyűrt süvegű paraszt a jégesőt (Kr. e. 1300–750; Kr. u. 12–400; 469–567).

Anyanyelvüket a három szakaszos és összességében ezernégyszáz (p.: 1413) éves hódoltság alatt soha föl nem adják, és ezt – az erőszakkal nyelvnemzetté tétel francia forradalommal megjelenő, visszataszító gondolata előtt lévén – tőlük senki nem is kéri. Bor, búza, arany és só kellett az uraknak, s ezen magyarajkú szkítáink és hunjaink érkezése mit sem változtatott.

Utak a jövőbe

Kr. e. 3800/3500-tól a felföldi magyarság a szekérrel és bronzzal együtt éppen úgy telepedik dél és kelet felé, miként Nimród népe nyugatnak, de kisebb számban. Ezen népágaink teremtették és irányították a Föld első látványos magaskultúráit.

A Felföldről további négy irányba vezetnek az utak. Az alkattani és régészeti nyom világos.

„Különösen fontos a szabír-magyar őstörténelem szempontjából, hogy az orosz nyelvészek meghatározták azt a területkört, ahol az első eredeti nyelvet beszélték: Anatóliától /Törökország/ Indiáig, a Kaukázustól a Perzsa-öbölig terjedő térkört.” /Bír5-78: Dolgopolski, O., Boreisch, Ursprache Eurázsien. Das Bild der Wiessenschaft, Stuttgart, 1973./

A nyelvi nyom fellelhető, de a nyelv már a helyi többséggel való találkozás és/vagy a több hullámban érkező újabb betelepedők hatására erősen megváltozott.

Nép

Átmenet

Megte-lepedés

Város térsége

Idő

(Kr. e.)

Régészet

ÉK szkíta, őstörök

Észak-Irán

Dél-turáni Oázisfüzér

Asgabat

3800–2000

Altin-Tepe

DK dravida

Dél-Irán

Indusmente

Sukkur

2700–2000

Mohendzso Daro

D sumer

Diyala

Dél-Mezopotámia

Bagdad

3800–2350

Uruk kor

DNY izraelita

Szíria

Kánaán (Palesztina)

Jeru-zsálem

3500–2400

Khirbet-Kerak

DNY egyiptomi

hajósok

Felső-Egyiptom

Asszuán

3500–2150

Nakada-II.

Szkíta és őstörök: „Kr. e. 38003700 táján … az Urmia-tó vidékéről tömegesen kivándorolt telepesek Dél-Turkesztánban … gyarmatokat hoztak létre.” /Var-82. kt/

A Diyala folyó a Zagrosz hegység és Sumerföld (Alsó-Mezopotámia) közti legrövidebb összekötő kapocs. „A korai szumér dinasztiáktól Kr. e. 3000-ig a ma Diyálának nevezett folyó neve Turul volt.” /Mat1-236: L. Legrain: UET 2 75. sz. 6. sor; Douglas R. Frayne: Ame-rican Oriental Society, New Haven, Connecticut, 1992, LGN, 138, 514 old./.

A Kura-Araksz mn. Karaz v. Khirbet-Kerak műveltségről: „A negyedik évezredi nagyobb elterjedésnek és kontinuumnak pedig a korai bronzkori Kura-Arakszész emlékanyag lehetett a régészeti háttere. Ez utóbbi nemcsak a dél-kaukázusi országokból ismert, hanem Észak-Szíriából, sőt Palesztínából.” /Makk-236./

A megtört irány

A dél-turáni Oázisfűzérbe betelepedő földművesek északi előörsei a Balhas-tó vidékén (Biskek) szenvedik el a hajlító nyelvű (késő-gödörsíros) hordáktól az első támadásokat (Kr. e. 3000 k, amikor ugyanezen társaság Kina területét is elkezdi felháborítani). A magyarajkú ősszkítáink által fellendített városodás 2000 k. Pártiában is megtörik.

A földművesek és bronzöntők a később indoiránivá lett nép által szüntelen gyötörtetnek.

Az indek és irániak útja Kr. e. 2000 k. Máriában elválik. Az indek betelepszenek Indiába és felszámolják az Indusmenti Műveltséget. Az irániak (perzsák) a mai Irán száraz, déli részén szivárognak a Zagrosz hegység délkeleti nyúlványa (Siráz) felé.

Szkíta őshaza

Két egytestvér: Ménrót fia

„Vadat űzni feljövének / Hős fiai szép Enéhnek: / Hunor s Magyar, két dalia, / Két egytestvér, Ménrót fia.” /Lágy

2-584: Arany János: Buda halála. VI. ének. Részlet./ Arany János még tudta.

Lényegében jól tudta, de a valóság nem ilyen egyszerű. Az alábbi csavart az emlékezet nem követte. Ugyanis: az egyik fiú kapásból a Kárpát-medencébe ment (Nimród népe). A másik egy darabig a Felföld keleti részén maradt, majd északra ment (szkítáink, kik a Terek-Kubán-síkra mentek). Itt újból megismétlődik Hunor és Magor elválása (nyugati szkítáink a Kárpát-medencébe + keleti szkítáink –> keleti hunok). „Krónikáink a szkítákra, mint a magyarok őseire hivatkoznak.” /CseD-130./

Nyelvrokonaink a finnfélék, s távolabbról a törökök is azok – de ezen nyelvek hasonlósága a poros nyomába sem ér a legszkítább szkíta és a hun mag magyar nyelvével való, érthetőségig terjedő egyezésnek, értelemszerűen. A “leg” előtétre azért van szükség, mert mindezen lovasíjász népeknek ugyanúgy kicsiny, műveltséghordozó magva maradt a magyar (királyi szkíta, hun vezértörzs), miként az volt a felföldi őshazában a periféria számára, évszázezredek óta, az Ararát hármas halma alatt, ott, ahol zúg az a négy folyó, mely a Szentírásban, a Teremtés könyvében is szerepel, s adja az Árpád sávos zászló négy ezüst mezejét, a Szent Hegy hármas halmát jelző három vörös mellett.

Nyeregbe kerültünk

A magyar zöm távozásának végével (Kr. e. 2800) után a Felföld keleti peremén maradt, ízes magyar nyelvüket őrző eleinket ős-szkítának nevezzük. Ős-szkíta eleink találják fel a vaskohászatot. Kr. e. 2000–1300 között egyre hevesebb honvédő harcokat vívnak a később iránivá lett néppel. A harcok front és gyepűövezete elméletileg az Iráni-fennsík, valójában a honvédők és támadók az évezredek alatt nehezen kibogozhatóan összeszövődtek. Annyi tudható, hogy az irániak délről mennek nyugat felé, míg ős-szkítáink Észak-Iránban, az (Asgabat) Teherán–Tebriz vonalon sűrűsödnek. A harcban magyar nyelvét megőrző nép szíve is egyre keményedik, s ha nem így lett volna, fenn sem maradt volna, s ha szkítáink nem lettek volna, hunjaink sem lettek volna, s országunk sem, nem csak csonka: de semmi.

A földművesek röghöz kötöttségét kényszerűségből és fokozatosan feladó népágunk Kr. e. 1300 után lóra ül, feltalálja a nyerget, kifejleszti a visszacsapós íjat és a lovasíjász harcmodort, ennek magányos szórétegével együtt. Ettől kedzve helyi nevünk: szkíta.

„A lovat csak a Kr. e. I. évezred elején kezdték megülni, akkortól a lovasság szerepe megnőtt és a harci szekerek harcban való használatát megszüntették.” /Lip-108./

Szkíta népünk a szüntelen hullámzó harcban dél-keletről visszavonul, északnyugaton pedig tért nyer. Délkeleti peremükön jól ismert, hogy 1250 körül városaikat erődítik, de idővel egyre több földet hagynak kényszerűségből parlagon, majd 1100 körül feladják a letelepült életmódot. Ugyanekkor hallgatnak el az elámi források háromszáz évre, s mikor az írott források újra hírt adnak, már a perzsákról (Kr. e. 844) és médekről (836, II. Salmanasszár asszír király /Bar1-257./) is szó esik. A méd már egy változásban lévő (nem tiszta magyar) nyelv volt, mely változási sornak vége a hajlítóvá lett iráni. Ekkor azonban a szkíta tömb már leválóban van a Felföld keleti preméről: a zöm már kivonult a Kaszpi-kapun a Terek-Kubán-síkra (Kr. e. 1300–591), a kisebb rész pedig Észak-Iránba települt. Kapcsolatot az észak-iráni vonulóúton tartanak. Mindez úgy is elmondható, hogy a korábbi Tebriz–Hamadán néptengely Krasznodár–Teherán tengelyre vált.

Az Akhaimenida Perzsa Birodalmat Kr. e. 550-ben alapították. Közép-Ázsia az alábbi idézetben a dél-turáni Oázisfűzért jelenti, ahonnan a perzsák elei 1550 körül indultak. Siráz a Déli-Zagroszban van. „Az Akhaimenida perzsák egy olyan indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó nép leszármazottai, amely egy évezreddel korábban kezdett el vándorolni Közép-Ázsiából Irán felé, és végül a mai Siráz környékén telepedett le.” /Rkk-163./

A Kr. e. 1100 körüli évekről írják: „Ezen a ponton az elámi források elhallgatnak a követekő háromszáz évre.” /Amé-208/

A szkíta állatstílusról: „De az állatstílus eredete is legvalószínűbben: Lurisztán!” /B3-150: N. L. Cslánova, 1972, 135./ Lurisztán a Középső-Zagrosz területén van.

„… a szkíták … Végső soron … az Ararát-vidéki őshazából érkeztek a sztyeppre…” /Var-83. kt/

„… újabban azt hangoztatják, hogy a délorosz sztyeppe szkítái Elő-Ázsiából származtak.” /B3-41: Vékony Gábor id. mű /2002/ 161–162. kt/ Elő-Ázsia = Közel-Kelet.

„A szkíták Mezopotámia határán, az Urmia-tónál és Lurisztánban is megtelepedtek.” /Ómt1-60. kt/

„Az bizonyos, hogy a szkíta nem volt azonos a ma az iráni nyelvek közé besorolt méddel, különben Küakszarész méd király nem taníttatta volna fiait a szkíták nyelvére (Hérodotosz/I/73).” /Var-136. kt/

„Mészáros kimutatta, hogy Kr. e. 1300-tól kezdődően délről északra irányuló vándorlások indultak meg Kis-Ázsiából és Észak-Mezopotámiából, melyek a Kr. e. VIIVI. században érték el tetőpontjukat. … utalunk Nagy Géza, Mészáros Gyula és Götz László eredményeire. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a szkíták a Kaukázustól délre eső területről vándoroltak a sztyeppére …” /Var-136-137. kt/

„… Sziciliai Diodorus szerint a szkíták ‘eleinte … az Araxes folyó mentében laktak, … /majd/ megszerezték a hegyvidéket a Kaukázusig … s a többi területet a Tanaisz folyójáig.” /Var-19./ Araxes = Araksz, mely az Ararát lábánál folyik. A Tanaisz a Don régi neve.

A három óceán

Kr. e. 500-ban a Szkíta Szövetségi Rendszer uralma az Alpoktól a Nagy-Hinganig, a Dunától az Amúrig terjed. Ez a térség nagyjából megfelel annak a pusztai tájnak, ahol a kerecsensólyom, azaz a turul él. Szkíta eleink ezért érezhették azt, hogy a szent sólyom vezeti őket.

„A Krisztus előtti első évezred közepe táján a Kárpát-medencétől Észak-Kínáig egyetlen hatalmas műveltség fogta össze a füves puszták területét: a szkítáké.” /Lágy1-93. kt/

Keleti szkítáink neve a nevezéktan szerint Kr. e. 450 után hunra vált. E néven nagy történelmi szerep vár reájuk, mert hogy birodalmaik partját három óceán mossa, bár nem egyszerre. Ritkán, de van hogy fosztogatásra adják a fejüket, zömmel azonban békések és szeretetre méltóak, önellátó élelemtermelő gazdasággal, ősi soron egyisten hittel, melynek erős ószövetségi színezete va-gyon, okkal.

Egy zsidó és a magyar beszélget

Mielőtt erre rátérnénk, hallgassunk meg egy tanbeszélgetést, amit én írtam.

Egy zsidó és egy magyar beszélget. Azt mondja a zsidó: „Te, én harcoltam a Sínain, és nem tudom elhinni, hogy a népem ott vonult, mint a beduinok, és közben műszövést készített.” Azt mondja a magyar: „Te, én meg robotoltam Szibériában, és én sem tudom elhinni, hogy a népem onnan szottyant elő, a mocsárlakó obiak mellől, és Esztergomban csak úgy véletlen sumerféle oroszlánokat festett a királyi kápolna falára.” Aztán összenéznek, mert közös a hiányérzet és közös az őstörténeti zavartság érzete.

Egymásra pillantva aztán megállapítják, hogy a fejformájuk eléggé hasonlít, meg – jönnek rá – a gondolkodásuk is, meg a tehetségük is, meg a belső széthúzásuk is, meg a humoruk is.

Meg ott van az a Kazária, mint a történelem legnagyobb zsidó államvallású országa, amely valahogy kötődött a magyarokhoz, meg a Griff népének menórás karcolatai a Délvidéken, meg hogy Árpád fejedelmet is van már ki egyenest zsidónak véli… Ezért elkezdik megkeresni a közös gyökereiket.

Meg is találják.

Izraelita véreink

A szent maradék

A magyar zöm távozása után a helyben maradó magyar kisebbség gyengülő nyelvi nyomot hagy mind a Felföld (Örmény-felföld) nyugati és középső sávjában; mind a déli peremről leváló kötelékek által a többségi hajlító nyelvbe olvadva és azt megszínezve, az alábbi sorokon.

Kr. e. 2800 1600 1200 591

Felföld: magyar –> hóri, –> mitanni, –> uratui –> örmény

szabír kassa

Perem: magyar –> eblai –> héber –> arám –> zsidó

és káld méd –> óperzsa

(Hóri=hurrita, szabír=szubartui, kassa=kassú)

A táblázat felső sorába írt urartui nyelv a magyar zöm távozása után két évezreddel még mindig: utóragozó – de akkor már (a tisztán megőrzött szkíta kivételével) – hajlító nyelvek tengerében.

„A szkíta jelkincset közel 20–20 azonos jelforma köti össze egyrészt a székely rovásírással, másrészt az égei írásokkal, a hettita és urartui hieroglif írásokkal, valamint az őshorezmi jelrendszerrel.” /Var-141./

„… a hurrikról bebizonyosodott, hogy Urartu népéhez hasonló ragozó nyelven beszéltek, továbbá tárgyi és szellemi emlékeik szkíta jellegűek.” /Mart3-127./

Hóri = hükszósz = hurrita. A hórikról: „A zsidó apologéták és a korakeresztény egyházi szerzők a hellén tudósokat követve Józseffel és testvéreivel azonosítják a hikszoszokat.” /Blex-627. kt/ A három komoly forrásból egynek csak igaza van…

„… az urartui hieroglif írás leközelebbi párhuzama éppen a székely rovásírás…” (/vö. Varga/1998/86!; Szék-83. kt/)

„Trogus Pompeius: ‘… a szkíták ezerötszáz éven át, minden más nép előtt birtokolták Káldeát /Mezopotámiát/ s ők a világ legősibb nemzete …” /Tót-88./ A szemere (sumer) vezetésű Dél-Mezopotámiát Sarrukín 2350 körül leigázza. 2350 + 1500 = (Kr. e.) 3850 – ami a legkorábbi szemerék lemenetelét jelenti Dél-Mezopotámiába.

„… 1968-ban a jeruzsálemi óváros ásatásai során a neves római katolikus egyházi vezető, Íllyas Antal közlése szerint ‘szkíta rovásírásos’ feliratú köveket találtak elő, amelyeket a zsidó régészek gyorsan visszatemettek.”

/Zach-55.kt/

„… Werbőczy Tripartitiumában … paragrafus volt … a szkíták, akiket székelyeknek is neveznek, saját törvényeik szerint ítélkeznek.” /Bar1-87./

„Kis-Ázsia és a Kaukázustól délre lévő térség lakossága a korai bronzkorban … a hurri lehetett, amelyet a Kura-Arakszesz- /más néven Karaz vagy Kirbet Kerak-/ kultúrával szoktak azonosítani. Valóban, a Kura-Arakszesz kultúra elterjedésének központi része jól megfelel a későbbi, gyaníthatóan hurri lakterületnek. … jól felismerhető edénytípusai … Palesztínában …” /Makk-232./

„… a szakirodalom a szabírokat a ‘hurri’ néven ismert néppel azonosítja, akiknek neve azt jelenti, hogy a ‘hegyek népei’ /sumir KUR = hegy/.” /Buny-76./

„A bibliaszótár szerint a hurrik/hurriták méltán nevezhetők az ókori Kelet ‘tanítómestereinek’. … A mai Örményország területéről származtak … A legnagyobb ‘politikai tettük’ a Mitanni-birodalom létrehozása volt.” /Buny-77./

Héber: „… a su-bir, su-bar és hu-bur kifejezések Subartura használatosak…” /Bír2-75./

Árpád eleste után

A szadista módon vérengző és vadul hódító asszírok hároméves ostrommal beveszik Árpád (a mai Aleppó mellett) városát (Kr. e. 740), éket verve a felföldi Urartu és levantei (a Földközi-tenger keleti partvidéke) szövetségesei közé. A déli királyság (Júdea) behódol Asszíriának (734) az északi (Izrael) azonban lázad. 732-ben elesik Galilea, 722-ben pedig Szamaria. Az asszírok elhurcolnak az első alkalommal 13 500 embert, másodjára pedig 27 800-at. Így Izrael teljes népességének 20%-nyi, vezető rétege (41 200 fő) kényszerűen távozik. A déli királyság (Júda és Simeon törzsei) zavartalanul élnek tovább, s nevük lészen később Júdáról: zsidó.

Az Asszír Birodalom szkítáink (612), valamint a káldok és médek által történő elsöprése előtti felfordulásában ezen tíz izraelita törzsi vezető rétegből kilenc a magyarajkú nép körébe érkezik. Mivel maga az izraelita zöm is felföldi eredetű, közös a gyökér. Barátsággal összeborulnak, elmesélik, kivel mi történt elválásuk óta. Déli testvéreink nagy dolgokra emlékeznek.

Félreértés ne essék. Az alábbi sorok egy pillanatig sem vitatják zsidó testvéreink ősi hitélményét: hanem azt megerősítik. Állítják azonban azt, hogy zsidó testvéreink (1) embertani alkata kizárólag felföldi eredetű lehet és bármely más származtatás otromba tévedés. (2) Az eredendően magyar ajkú mag (nyugaton Kr. e. 2800-ig) utóda volt a hétszáz év múlva Isten által kiválasztott Ábrahám. Továbbá (3) az elveszett” tíz törzsből legalább kilenc vezető rétege: nem veszett el.

Ábrahám

Nos tehát: déli testvéreink elmondják, hogy hétszáz évvel a magyar zöm távozása után az ősatya, Ábrahám (Kr. e. 2166–) 2091-ben ment Úr (a mai Urfa vagy Sanliurfa, a Felföld délnyugati kapujában) városából Kánaánba. Felmenői ősi soron felföldiek, ezért műveltségének minden szála a hórikhoz (hurri, hükszósz) köti. A szikár pusztalakó beduinokhoz éppen annyi (semmi) a köze, mint magyarnak az obiakhoz; majának az eszkimóhoz. Küzdelmes, de hittel élt életével lett a később tömegessé váló hóri kitelepedők előképe. A Kr. e. 2066-ban születő Izsák és a 2006-ban születő Jákob nem véletlenül hozott feleséget ugyanazon tájról. Jákob háza 1876-ban megy le (1) Gósen földjére, mely akkoron Egyiptom része. Ez a terület a mai Gáza-övezet. A Nílus menti Egyiptomban e családnak csak töredéke, József utódai laktak.

A pusztai vándorlást megelőző százhúsz év esetében a Szentírás nem lehet pontos, mivel a viszahúzódó hórik mozgása is szövevényes. Az Egyiptomból kiűzöttek tengeren is menekülve jutottak a mai Aleppó térségébe. Ők az egyre északabbra szorított hóri véreikkel haladnak tovább a Hábúr melletti (2) Gósenbe (Dyarbakir közelében), mely később Gózán néven lesz ismert. Jákob házának lemenetele után 430 évvel innen vonulnak ki.

Mózes

Mózes bíra volt. Mindig lázadoznak ellene, de mikor a nép ügyes-bajos dolgaiban ítél, akkor sorban állnak és döntéseit elfogadják.

A pusztai vándorlás során Mózes vezetésével nem vándorolnak szellemként (mert régészetileg tökéletesen nyomtalanul) a Sínain, a dühödt fáraó seregeinek torkában, a katonai stratégia otromba baklövésének kétoldali mintapéldájaként, ahol ráadásul szomjan haltak volna, mielőtt éhen, s ahová tehenet és (a frigyládához való) műszövést képzelni: abszurd.

Hanem III. Totmás (Tuthmoszisz), a fáraó nevet elsőként használó, a hóri testvéreiket az Eufráteszen túl, Mitanniban is üldöző serege elől menekülnek el a Hábúr melletti Gózán földjéről Kr. e. 1446-ban, miként ennek évszámát a Szentírás pontosan meghatározza, a salamoni templom építéséből visszavezethetően. És nem 1250 körül”, ami a Szentírás adatainak oktalan daccal ellene mond.

Az urartui hadvezetés a felperzselt föld taktikájával védekezik. A menekülők útjuk kezdetén átkelnek a Nád-vízen (Jam suf, ‘víz nád’), mely a Van-tó északkeleti öble, s partja ma is nádas. Az ott magasodó Bál Cefon nem egy 13 méter magas homokbucka (miként azt sokan a mai Egyiptom területén eredménytelenül keresgélvén még most is állítják), hanem egy, a tó partján tornyosuló, 4058 m-es hegy. (A Süphan dagi, dagi törökül = hegy). Asszonyok, gyermekek és férfiak álltak rettegve „… a Baal-cefoni keskeny földnyelven” /Seb-48./, és a 600 harci kocsi arra készült, hogy állatias dühvel legázolja őket. Ez a nép a hit népe volt, mert Isten rendelésére, Mózesét követve ráállott a keskeny földnyelvre – és egyedül Istenében bízhatott. Tökéletes zsákutcában voltak. De megmenekültek, azon a turzáson, mely általában víz alatt van, de az Isten által küldött keleti szél a megfelelő állású öbölből kifújt víz által nekik járhatóvá lett. A fáraó serege Mitanni belsejében, akciórádiuszának szélén harcolt, és az esetleges újabb haderő számára az öböl 120 kilométernyi úttal való északias megkerülése már lehetetlen volt.

Ötven nap múltán az Ararát = Horeb = Üveghegy tűzhányójának szent mennydörgése közepette megkötik az Úrral az Örök Szövetséget, mit felbontani többé nem lehet.

Honfoglalás

A kiszabott negyven év múltán a délnek tartó honfoglalók első (mikro)hulláma mintegy csíkot húz, mit mutatnak a „… Kr. e. 1400-ban, Szíria-Palesztína területén végbement különböző Egyiptom-ellenes felkelések”.

És valóban leomlanak a jerikói falak. „Jerikó … Garstang a lehető legnagyobb alapossággal tanulmányozta az erődítésrendszert, és négy építései szakaszát tudta elkülöníteni. Ezek közül a legutolsó heves rombolásnak esett áldozatul, talán egy földrengéssel együtt járó tűzvésznek. Ezt a rombolást a professzor az izraeli törzsek támadásának idejére tette, amelyet még i. e. 1400 tájára keltezett …” /Ásó-98–99./

És valóban foglalnak hont (1406–1400), és pedig pont akkor, miként a Szentírás állítja (Kr. e. 1406). Csakhogy elsőként kevesen, háromezren talán (miként Árpád népének első megtapadása a Felső-Tisza-vidéken is így történt, Kr. u. 862-től, de erről még nem meséltek, mert még meg sem történt).

A maroknyi csapatot Szikemben testvéreik fogadják, így a szövetségesek létszáma duplájára nő. Ezen kb. 6000 ember egy 40 kilométer hosszú, kicsinyke tetőkből álló gerincen éldegél, melynek hossza annyi, mint Nagyvázsony–Tapolca (Szamariai-hegyvidék). Alighanem szegények is voltak, de a lelki érték nem a földi javakhoz kötődik.

Aztán jönnek a többiek, a szövetség bővül, erősödik.

„A Bírák könyve … beszámol egy teljesen független hódításról. Ezt Júda és Simeon törzse vitte véghez. … egy harmadik hullámmal további törzsek is érkeztek, amelyek Felső-Galilea belvidékén … telepedtek le. … e törzsek olya-nok voltak, mint elszórt szigetek Kánaán tengerén.”

/Pot-157, 160, 159. kt/

És térképre csak ezután kerülnek. A már régészet által is megfogott nagyobb lélekszámnövekedés a hegyvidéken csak az arám testvérek betelepdése során történik, Kr. e. 1200-tól fogva. A hegyvidéki nép lélekszáma így negyvenötezerre szökken fel. /Bir-126./

Ugyanekkor Salamon felkenéséről írják, hogy „A becslések szerint valamivel kevesebb mint egymillió izraelita élt ekkor az országban.” /Pot-206./ Ezért nyilvánvaló, hogy „A legtöbb izraelita nem Kánaánon kívülről érkezett, hanem az ország határain belül élt.” /Bir-130./ „A Deuteronomium 26:5 Izrael és Júda őseit .. mint arámokat azonosítja …” /Max-40./

Az izraelita honfoglalás nem volt véres. Az a véres isten: nincsen. Amelyik van: a szíveken át győzött.

„Törzsek és falvak egymás után fogadták el a Jahve hitet … Közép-Palesztínában az Izráel által elfoglalt és győzelmi jegyzékben felsorolt több város esetében szó nincs katonai hadműveletről: Izráel belülről győzött!”

/John-140-140./

Bírák és királyok

A bírák kora (Kr. e. 1400–1032) közel négyszáz évig tart, miként azt a Szentírásból kivehető, és nem 1250 körül kezdődik, mely a Szentírás adatainak oktalan daccal ellene mond.

„Az Ószövetség saját kronológiájából az következik, hogy a bírák kora több mint négyszáz évig tartott. …

A bírák korának kronológiája … Az egész összesen: 410 év” /Óur44-45./

A királyok sorában első Dávid (Kr. e. 1010–970) lesz, kit Salamon követ (970–930). Dávid pajzsán a Szent Hegy jele, Salamon és egyben Jeruzsálem neve pedig a magyar sólyom szóból ered. Salamon halála után röviddel az ország kettéválik. Izrael és Júda népességaránya ekkoriban nagyjából a törzsek számának megfelelő: 12 : 2, azaz 6 : 1. Az északi királyság fénykorát az Omridák alatt (882–845) éli.

„Omri új korszakot nyitott Izraelben. Stabilizálta a királyságot, ugyanakkor megteremtette a dinasztia feltételeit; ő és utódai a kánaánita őslakossággal való kiegyezésen fáradoztak … Júdához is jó, katonai szövetséggel, és házassággal megpecsételt kapcsolatok fűzték az országot …” /Seb-91./

A választott nép körében is megjelenő vallási fellazulás ellen ekkoriban (860 körül) Illés próféta emel szót, mivel mi sem voltunk jobbak a deákné vásznánál. Illés elzarándokol a Horeb = Ararát Szent Hegyéhez (az egykori Üveghegy), mégpedig negyven napi úttal (40×30=1200km) lelkében erőt gyűjteni, hogy összefogja a hit népeit, és nem csak izraelitákat, hanem az északibb arámokat is. Ennek a szentírási adatból számított távnak a sínai-félszigeti Hegy feltételezése oktalan daccal ellene mond, mivel annak 360 km-es távolsága (Beersebától) tizenkét napi gyalogút csupán.

Gyertyák

Mindezt, a szívvel és hittel igazat szóló embereknek kijáró tisztelettel hallgatván: szkítáink és déli véreink egyeztetnek Tórát és törűt (törvényt) és testvéri egységben kilovagolnak a Kaszpi-kapun, az utolsó és legerősebb szkíta hullám részeseként, Kr. e. 591-ig. Déli testvéreink mindmáig gyertyát gyújtanak értük, amiért eljött az idő, hogy köszönetet mondjunk. A lovasok pedig lesznek a kiválasztott szkíta s hun vezérek, és a nevezetes, krónikáink által mondott (9×12=) 108 tiszta” magyar nemesi nemzetség, mely vér szerint jogos lett volna a legkazárabb kazárként visszatérni őseik azóta részletesen kodifikált hitére: de nem tette.

Tudnivaló, hogy a zsidóság túlnyomó (85%) része askenázi. „Az asszír ékiratok rendre megemlékeznek az Urmia-tó vidékén az askuza vagy iskuza népről II. Szargon asszír király idejében. A szkítáknak ez az asszír neve át-került a bibliai héberbe is, romlott Askenáz formában

/Jeremiás 51:27/. Ez a név pedig, érdekes módon /de ennek históriája nem ide tartozik/, a német nyelvterületen élő középkori zsidóság elnevezése lett /vö. askenázi zsidók/.” /Vás-29./

Nyugati szkítáink

Meiotiszi leányrablás

Hunor és Magyar a Meiotisz (Azovi-tenger) akkoron mocsaras partjainál (Kubáni-alföld) az alán Dúl leányait feleségül szerzik, majd útjaik ketté válnak. (A két testvér szétválása elsőként a Felföldön volt – ez tehát a második, ugyanilyen esemény.)

Nyugati szkítáink Kr. e. 750 k. kenterbe verik a kimmereket, akik nevét Cymru is őrzi, ami pedig Velsz (Wales) kelta” neve, míg Kent grófság meg Anglia délkeleti része, ahol vagyon Canterbury.

„.. A 8. századtól kezdve egy új nép vagy törzsszövetség váltotta fel a kimmereket a dél-orosz pusztavidéken, akik a 7. század végére már az egész egykori kimmer területet ellenőrizték. Ez a nép a szkíták voltak.” /Vás-27./

Kétszáz év múlva (Kr. e. 550) újabb nyugati szkíta hullám érkezik. 512-ben a Dunán Galacnál (Románia) átkelő perzsa sereg tör vadmezei országunkra, de a felperzselt föld taktikáját alkalmazó eleinkkel szemben csúfos kudarcot vallanak.

Mit mesél a föld népe először?

A Kárpát-medencébe bevonuló szkítáinkat a föld népe örömmel fogadja. A parasztok süvegüket kigyűrik. Elmesélik, hogy jövetelükkel a már az 550 éve (Kr. e. 1300– 750 között) tartó (első) hódoltságnak szakad vége. Ezalatt idegen uraknak adóztak – és az urak maroknyian voltak. Mindezt büszke szkítáink meglehetős közömbösséggel hallgatják, és közben azért kezük, kardjuk markolatára csúszik, miheztartás végett. Mert félreértés ne essék: bár az új adószedők immár értik a föld népének nyelvét – attól még ők is maroknyi adószedők maradnak.

„Az eleinte békés kapcsolatok a 14. század végén váltottak át komoly ellentétekbe, amikor a Rajna völgye és az Alpok felől terjeszkedő halomsíros nép törzsei betörtek a Kárpát-medencébe is. Ezzel a nagy népmozgással vette kezdetét a késői bronzkor.” /ŐsE-154./

A Kr. e. 1300 körül érkező „… új kultúrát halomsíros kultúrának nevezik. A leletek alapján /korábban/ azt gondolták, hogy komoly etnikai váltás is történhetett, a Kárpát-medencét ‘inváziószerűen’ elözönlötték a mai München környékén, a Cseh-medencében … kialakult úgynevezett halomsíros kultúra képviselői. … Ma úgy látjuk, hogy kisebb közösségek, néhány nemzetség, család szivárgott be…” /Tót-28. Sánta Gábor régészt idézi, kt/

Az Eurázsiai Szkíta Szövetségi Rendszer felbomlása

Kr. e. 450 kürül az Eurázsiai Szkíta Szövetségi Rendszer felbomlik. Ennek oka az, hogy a Felföldről és Iránból való népkiáramlás folytatódik a Terek-Kubán-síkra. Ekkor új nép érkezik, melynek nyelve már (hajlító) iráni. Haditechnikája szkítáinkénál fejlettebb. Pikkelypáncéljuk felfogja a nyílzáport, döfődárdájukkal legyőzik eleink seregeit. Terjeszkedésük kettéválasztja az eurázsiai füves pusztákon lévő szkíta szállásterületet.

„.. a szkíták alkonya a Kr. e. 4. században kezdődött el.” /Vás-29./

Kr. e. 450 körül jár Hérodot a fekete-tengeri Olbiában (a Déli-Bug torkolatánál, Herszon közelében). Úgy értesül, hogy a kereskedőknek az Urálig tartó útjukon hét tolmácsot kell alkalmazniuk.

„Nem kétséges, hogy a szkíta elnevezés alatt több nép értendő, akik különböző nyelvet használtak. Hérodotosztól tudjuk, hogy a kereskedők az Urálig vezető útjukon hét tolmácsot is használtak, azaz hét különbözö nyelvű nép területén haladtak át.” /Var-136./

A Kárpát-medencei szkítákról: „… Kr. e. 300 körül, hatalma elvesztésekor a királyi törzs is beköltözik. Erdélyben és a Mátraalján találták meg fejedelmi sírjaikat, majd beleolvadtak az őslakosságba.” /CseD-130./

„Herodotos érdeklődése kiterjedt a szkíták számára is. ‘A szkíták számáról – írja IV. 81. – nem tudhattam meg bizonyosat, mert azt is mondják, hogy igen sokan vannak, azt is, hogy kevesen – már t. i. az igazi szkíták.’” /Csur-40., kt. /

A királyi szkíták törzse három részre szakad.

1. Beköltözik a Kárpát-medencébe –> és beolvad annak magyarajkú népébe.

2. Mongóliáig jut –> utódaik a hun nagykirályok.

3. Az Aral-tó mellékén szervezkedik –> utódaik a pártus nagykirályok.

Kelta testvéreink

Nyugati szkítáink letelepszenek nem csak a magyar ajkú Kárpát-medencében, hanem a medence felé való felvonulási területen is. A föld népével Európa-szerte (kelta nyelvű Nyugat-Európa, magyar ajkú Kárpát-medence, szláv nyelvű Podólia /Lvov/) testvériesülve átadják a belterjes, trágyázással és három nyomással végzendő gazdálkodás ismeretét, miáltal a térség felvirágzik.

A fejlett meződagdasági technikákat egy uraival jól együttműködő parasztság tartja fenn. Zsarnokság esetén a gondosság legyengül, a belterjesség feledésbe merül. Szkíta eleink a nyugati Európa szívében az európai alapnépességgel testvériesülnek. Így áll fel a Kelta Szövetségi Rendszer.

.„.. a szkíták a fiatal /késői/ Halstatt kultúrára és a La Téne kultúrára hatnak…” /Kem-32.kt/

„… a keltákat Caesar mint kimondottan ‘lovas népet’ ábrázolja a De bello Gallico című írásában…” /Kem-29.kt/

A kelták eredetéről: „Fintan .. egy eredettörténetet is elmesél: … A kelták mondabeli története szerint: a kelta ‘őshazát’ feltehetően a Kaukázus déli előterében kell keresni.”/Mat2-261. kt/

Az Izraelita véreink”/Szent maradék” pontban hozott táblázat alsó sorában szereplő káld népnév egyívású a keltával.

„A kelták egyébként rokonai voltak a szkítáknak /egyes történészek szerint ‘celtaschyták’/ és itt a Kárpát-medencében sok helyen együtt is éltek velük.” /Tót-92./

Kelta uraságok

A nyugaton keltává lett műveltség és a ténylegesen kelta (fokozatosan hajlítóvá váló) nyelvű vezető réteg terjedése Kr. e. 400 körül éri el a Kárpát-medence északnyugati részeit, s Kr. e. 200 körül a keletit. Parasztjaink tehát átlagosan Kr. e. 300 körül ismét begyűrik süvegüket.

A keltákról: „Keleti határuk a szkítákkal évszázadokig ugyanaz maradt. A Kr. e. III–I. századi Kárpát-medence-i kelta honfoglalásban is elsősorban a kelta kultúra terjedt, nem pedig maga a kelta etnikum.” /CseD-131./ „a szkíta temetők minden további nélkül kelta sírokkal folytatódnak.”

A keltákról „Az időszámításunk előtti IV. század elején indultak a Rajna mentéről új hadaik, amelyek … a Kárpát-medencét … is elérték. Természetesen az új hódítók sem töltötték ki népességükkel az egész területet, inkább csak a gócpontokat szállták meg.” /Er-52./

„Európa kelta csoportjai sohasem alkottak egységes államot, de még egységes etinikai csoportot sem. Sok nyelvjárásuk közeli rokonságban állt egymással, máskor viszont egymástól teljesen eltérő nyelvet beszéltek.”

/Nac-193. kt/

Keleti szkítáink – hunjaink

Oldalhajtások

Szkíta eleink viszik a vasat Kr. e. 700 k. Koreába, majd Kr. e. 300 k. Japánba. A japán állam létrejöttében kétségtelenül meghatározó szerepet játszanak. A jüepán hunok” még Kr. u. 448-ban is nevüket őrizve tartják magukat Dzsungáriában (a szó zsupán-ispán szóval azonos, vö. ZipanguJapán).

Kr. e. 450 körül az Eurázsiai Szkíta Szövetségi Rendszer felbomlik. Keleti szkítáink nagy ágának egy kicsiny déli aranyágacskájaként jelentkeznek pártus eleink. Pártusaink ekkor fordulnak le délnek, és betelepszenek a Szir-darja mellékére. Útjuk innen az Aral-tó partján vezet, majd az Uzboj mellékén (Aral-tó akkori levezető vízfolyása/térkép: Bih-73./) mennek le Pártiába (Asgabat, az óramutató járásával ellentétesen). Azért tud majd ott Nagy Arszák Kr. e. 250-ben államot (Kr. e. 250Kr. u. 226: 476 év) alapítani, mert a hajlító nyelv nyugatra menetele nem érintette, a méd, Akhmenida perzsa, valamint a Szeleukida hódítás pedig felületes volt. Irán területén

Pártia (a perzsa magterület:) Siráz ellenpontja volt.

Az Árpádok-vezette magyar állam szervezetének legközelibb történelmi analógiája a pártus nagykirályoké. A magyar Szent Korona leginkább a pártus nagykirályokéhoz hasonlít /Csomor Lajos/.

„A királyi szkíták egyik törzse, a pártus … a Pártus Birodalmat alapította meg.” /CseD-130./

Hun hun, hun han

Az Ordosz a Sárga-folyó északra ívelő hurka (Folyóhu-rok), Hohhot városától délnyugatra. A Minuszinszki-medence főhelye Abakán. Az ordoszi lelőhelycsoportról: „… hosszú századokon át … a húnok régi települő helye volt. A minussinski, ordosi és mongóliai leletcsoportok azonos stílushatást mutatnak fel, a szkíta-pontusi kultúra legszélsőbb euráziai kisugárzásának tekinthetők. … Az ordosi kultúra virágzása a Kr. e. V–III. századra esik és a pontusi szkíta stílushatásnak a legtávolabbi keleti kisugárzása. E kultúra a tulajdonképpeni Ordosból kiindulva szétterjeszkedik az egész északi Kínán és annak műiparára elhatározó befolyást gyakorol.” /Szász-551, 554./

Jellegzetes hun sírokat találtak Ulánbátor térségében, Noin Ulában. „A sírok szkíta stíluselemei … a nagy délorosz, pontuszi kultúrterület … nagy hatósugarára hívják fel a figyelmünket.” /Szász-554./

„Szkítha = hun … Arra a kérdésre, – amely az eddigiek alapján szinte felesleges – hogy hol voltak eddig a hunok és hogy hová lettek ettől kezdve a szkíthák, minden logika és a bizonyítékok tömege alapján csak egyetlen felelet lehetséges: az egymást felváltott két elnevezés ugyanazon népcsalád népeit jelenti …” /Csur-43./

Keleti szkítáink Kr. e. 800-ra kiterjeszkednek dél felé a Löszfennsíkra és keletnek a Csendes-óceánig. Jövetelüket a részleges lovas temetkezés régészetileg derekasan adatolja. Kr. e. 475-ben Kína hadakozó államokra bomlik (475220). Nincs egység. A löszfennsíki belharcokban lovasíjászaink itt is, ott is keresett szövetségesek. Részei lesznek a kínai vezető rétegnek. Ezért a Löszfennsík megszerzésére/elvesztésére dátumot megadni nem lehet. A kínai forrásokban Kr. e. 318-ban jön fel az a hsziung-nu/hiung-nu név, melyet ettől kezdve vitathatalanul hunjainkra alkalmaznak.

„A szkíták egy része … aktív részese volt a hunok etnikai kialakulásának.” /KiszM1-421. kt/

„… a kutatás újabban elfogadja a hiung-nu – hun azonosságot…” /Vék2-141./

„… a magyarokat hunoknak tartják … a kínaiak.”

/Érd-125./

Tehát: szkíta –> hun –> magyar.

Keleti Hun Birodalom

Ezen küzdelmek végén a hunhan viszony elmérgesedik, mivel a belharcokból kiemelkedő Csin uralkodóház (Kr. e. 220) elveszi hunjaink ősi földjét, az Ordoszt (Kr. e. 215). A kérészéletű siker is nagy becsben állt: ennek köszönhette Kínában a császárság eszméjének elfogadását Huang Ti.

Hunjainkat ekkoriban délnyugaton (Kanszu-folyosó) a jászfélék (jüecsik), délen a kínaiak, keleten a tunguzok (és mongolok) ősei szorongatják, és ez már-már összeroppanással fenyeget. Egyedül Nyugat- és Közép-Mongólia marad a (királyi szkíta utód) hun vezértörzs kezén. Ekkor lép trónra (Kr. e. 209) Tou-Man fia, Mao-Tun (209174), aki genetikusan széthúzó hunjainkat a végveszélyben egyesíti. Sorsukon nagyot fordít.

Első haditettével visszaveszi az Ordoszt (208), majd hódoltatja keleten az ős-tunguzokat, nyugaton pedig a jászféléket. Kína hunjaink intézményesített adófizetője lesz (Kr. e. 198135). Hadserege végül 300.000 főt számlál. A magyarajkú vezértörzs birodalma tehát számos népet egyesít. A Keleti Hun Birodalom határa nyugaton az Ural és a Szir-darja, keleten pedig a Csendes-óceán. Területe majd’ két európányi: 18 millió km2.

/Hör-473./.

Torkon akadt csalétek

A kínaiak hunjaink legyőzéséről azt írják, hogy „ez csak azután lehetséges, hogy a hunok harc iránti tisztelete meggyengült és nagyon függenek a kínai segítségtől.” /Hör-61./ A szerződést ezért az öt csalétek” politikájának is nevezik.

„Adjunk nekik /a hunoknak/ gondosan kidolgozott ruhákat és kocsikat, azért, hogy megvesztegessük szemüket, adjunk finom ételeket, hogy megvesztegessük szájukat, adjunk nekik zenét és nőket, hogy megvesztegessük füleiket, lássuk el őket fennkölt épületekkel, magtárakkal és szolgákkal, hogy megrontsuk gyomrukat /általános kívánságukat vagy étvágyukat/ és azok, akik megadják magukat és hozzánk jönnek, a császár mutasson irántuk jóindulatot és jutalmazza meg őket uralkodói fogadásban, ahol az uralkodó maga kínálja meg őket borral és étellel, hogy elrontsa elméjüket. Ezek azok, melyet mi öt csaléteknek nevezünk.” /Hör-61./

A könnyen szerzett javak azonban a hun szállásterület délkeleti peremvidékének vezetőit elpuhítják, mohóvá, széthúzóvá teszik. 65 év múltán a megerősödő Kína megszállja az Ordoszt (Kr. e. 123), majd hébe-hóba kiterjeszti fennhatóságát a busásan jövedelmező déli Selyemútra. Kr. e. 60-ra országunk egysége az erkölcsi hanyatlás és belviszály miatt megbomlik. Közép-Mongóliában Kr. u. 155-ben a hun fennhatóságot felváltja a szienpi ellenőrzés. Nyugat-mongóliai hunjaink csak Kr. u. 410-ben ismerik el a hvar (zsuanzsuan) uralmat. A hun vezető réteg Dzsungáriából pedig csak Kr. u. 508 körül vonul ki.

Megfordul a sólyom röpte

Hunjaink keleten tért vesztenek nyugaton pedig nyernek. Kr. u. 150350 között komótosan terelgetik gulyáikat napnyugat felé, maguk előtt tolván a jászféle népeket. Hun népünk Kr. u. 1 körül tűnik fel a Szir-darjánál és Szabíria keleti peremén. Kr. u. 150-re elérjük a Volgát.

Néposztó átjárók

Az alábbi pontokban döntően azon hunjaink útját követem nyomon, akik eljutottak a Kárpát-medencébe, és ezért utódaik is magyar nyelvűek maradtak. Ezen magyar ajkú népek az őket Kárpát-medencébe vezetőkről (Attila, Baján és Árpád népe) vagy az akkor jelentkező hagyatékról (griffes-indás = Griff népe) kapják nevüket.

Belső-Ázsiából Attila (Árpád) népe az Irtisi-kapun Szabíriába, a Griff és Baján népe pedig az Ili-kapun Iliába (majd Tarsziába) vonul.

Abakán térsége: „A hunok kelet-európai megjelenése előtt, a 2–4. századi ogyinocovói kulturából mutattak ki részleges lovastemetkezéseket az Ob folyó felső szaka-szánál.” /Erd2-26./

Biskek térsége: „Egyre inkább igazolódni látszik G. N. Bernstam sokat vitatott hipotézise, amely a mai Kirgizisztán hegyei között a Kr. u. I–V. században virágzó kenkoli kultúrát a hunokkal hozza kapcsolatba.” /KiszM1-177./

„… a magyarokat hunoknak tartják … az özbégek az Aral-tónál, ujgurok Xinjiangban, mongolok Mongóliában … “ /Érd-125./

Attila népe

Nyugati Hun Birodalom

Attila népe Kr. u. 1 körül lép ki az Irtisi-kapun, és 150-re nyugati határa már a Volga. A hadinép 373-ban kel át a folyamon és 374-ben aláveti a Terek-Kubán-síkon lakó alánokat. A Donon átkelvén, a keleti gótok tönkreverése (375) és a nyugati gótok szövetségbe tagolása után a Dunáig hatol. 400-ban telepszik a Kárpát-medencébe. A Nyugati Hun Birodalom (406453) nyugati határa a Rajna.

Egyik ősi krónikánk (Tarih Üngürüsz = Magyarok Története) így ír: „’Hol vagy, Pannonija tartománya!’ kiáltással kibontották zászlaikat, megszólaltatták a kis és nagy dobokat, és Ísziá próféta < Jézus Krisztus >, aki legyen megdicsőítve és felmagasztalva, háromszázhetvenharmadik évében csapataik egymás után elindultak. <…> Amikor abba a tartományba érkeztek <…> látták, az ő nyelvükön, azaz Hunor népének nyelvén beszélnek az ottani népek. <…> Hunor nemzetségéből két testvér volt közöttük, az egyiket Atilusznak, a másikat Budának hívták.” /V11-41./

Attila népének serege Kr. u. 373 körül kel át a Volgán, és tör nyugatra. Attila testvére Buda. Attila hunjainak nyelve azonos a Kárpát-medence népének nyelvével.

„… magyar nyelv sajátosságai … Az igen hosszú távollét és a nagy távolságok sem okoztak nagyobb nyelvi eltérést.” /CseD-184./

Mit mesél a föld népe másodszor?

A Kárpát-medencébe bevonuló szkítáinkat a föld népe örömmel fogadja. A parasztok süvegüket kigyűrik. El-mesélik, hogy jövetelükkel a már a 700 éve (Kr. e. 300 Kr. u. 400) tartó (második) hódoltságnak szakad vége. Ezalatt idegen uraknak adóztak és az urak maroknyian voltak. Mindezt büszke hunjaink meglehetős közönbösséggel hallgatják, és közben azért kezük, kardjuk markolatára csúszik, miheztartás végett. Mert félreértés ne essék: bár az új adószedők immár értik a föld népének nyelvét attól még ők is maroknyi adószedők maradnak.

Az erdélyi elmondja, hogy „A dákok, akik Domitian uralkodásának első évében betörtek Moesiába, egy Callidrimus nevű görög foglyot ejtettek, aki rabszolgálója volt egy Liberius Maximus nevű római tisztnek. Ezt a foglyot Decebal elküldte Pacor pártus királynak, akinek szolgálatában állt Decebál hosszú időn át.” /Mes-460./

A dunántúli elmondja, hogy „A római lakosság a területet nem töltötte ki, a lakosság nagyjából a hódítás előtti maradt.” /Lágy1-93. kt/

A felföldi elmondja, hogy a germánokhoz” a föld népe lélekszámban úgy viszonyult, mint manegement a nagyvállalat dolgozóihoz. Igaza volt. A távoli példa a Kárpát-medencei számarányokat is megvilágítja. „Mai számításaink szerint mintegy 200 000 gót jutott be Ibériába, ahol akkor 5–7 milliónyi lakosság élt.” /KEur-198./

A Griff népe és Baján népe

A döcögő társzekerek táblázata

A Griff és Baján népe napnyugat felé tartó vonulása során meg-megáll. Ezért rájuk nézve egy adott területet két évszám jelez. A felső azt mutatja, mikor érkezett meg a nép eleje (E), élcsapata. Az alsó, zárójeles pedig azt, hogy mikor távozott az a vég (V), amely még eljutott a Kárpát-medencébe, s így a mai magyar nemzet részévé vált. Útjuk során Perzsiától több esetben intézményesítetten adót szedtek, máskor pedig elfogadták a perzsa fennhatóságot.

Város

Biskek

Taskent

Mari

Krasznodár

Budapest

Táj

Tarszia

Szogdia

Mária

TK-sík

Kárpátia

Baján E

V

350

(557)

425

(557)

483

(563)

557

(567)

567

máig

Griff E

V

1

(350)

350

(425)

400

(483)

445

(670)

670

máig

A Griff népe, 350567

A Griff népét 350448 között kidarita hunnak nevezik. A Griff népe Kr. u. 1 körül érkezik Tarsziába (Biskek), 350-ben kel át a Szir-darján Szogdiába, 400 előtt már Máriában van, az északnyugat-iráni vonulóúton áthaladva 445-ben tűnik fel a Kakuázus északkeleti szegletében, ahonnan azonban csak jó két évszázad (232 év) múlva vonul be a Kárpát-medencébe (670).

A Kaukázus északkeleti szegletébe érkező (445) Griff népe Attila nagykirály fősége ellen ágál. Attila csak erőnek erejével tudja főhajtásra bírni őket, alkirálynak kinevezvén föléjük Jelek fiát (448). Ezért van, hogy krónikáink egy része mérsékelten lelkesedik Attiláért (avagy nem is ír róla). A Griff népe már 460 körül lerázza az Attila-fiak névleges fennhatóságát. A Terek-Kubán-síkról nyomban kitúrja a bolgár vezető réteget, amint ezt a távozók 463-ban, Bizáncban el is panaszolják. A 483499 között érkező újabb hullámukkal megerősödvén 506-ban a Vadmezőn is alávetik a bolgárokat. Szövetségi rendszerük 557-ig áll fenn, mikor Baján népe kikényszeríti a területükön való szabad átvonulást főhajtásuk (557567) mellett.

Baján népe

Baján népét az oázisfűzérben heftailita hunnak (hepta hefta = 7) nevezik. Baján népének eleje 350-ben érkezik Tarsziába, 425-ben Szogdiába, 483-ban Máriába. A jó ritmusérzékű zöm a zsuanzsuan/türk hatalomváltáskor (552) már gyanút fog és pakolászni kezd, a türkperzsa szövetség (557) hírére pedig kereket old. Sietősen halad az északnyugat-iráni vonulóúton át a Kaukázus északi oldaláig. A türk támadás (555), majd a türkperzsa harapófogóban vívott évtizedes harc (557567) Baján népe helyben maradt maradékának erejét felmorzsolja. A türkperzsa fennhatóság az Amu-darjánál csap össze.

Baján népe azonban már a harcok kezdetén a Terek-Kubáni-síkon jár, 562-ben a Havasalföldre telepszik, 567-ben pedig bevonul a Kárpát-medencébe. Fennhatósága nyugaton az Elba és Enns vonaláig terjed.

A tér és idő adatok összesítése által vegyük észre, hogy a Griff népét Tarsziától Máriáig Baján népe tolta maga előtt, és annak nyomására volt kénytelen területeit feladni. Baján népe ezt a Terek-Kubáni-síkon még azzal is tetézte, hogy nem csak kierőszakolta a szabad átvonulást, hanem tíz éven át fejet is hajtatott velük (557567). Büntetésből a későbbi honfoglalók minden magyar krónikából kihagyják majd őket.

Árpád népe és a Griff népe

Szövetség a Krímtől Koreáig:

Griffes-indásaink és Árpád népe, 567630

Attila és Árpád népe közti határnak az Attila-fiak hatalmának enyészetét tekintem (460, névváltás: megkülönböztetés végett). Baján népét 567-ben már a Kárpátok ormai védik, és ekkor griffes-indásaink és Árpád népe betagozódik a TürkSzabír Szövetségbe (tévesen: I. Türk Kaganátus).

„552-ben radikálisan megváltozott a politikai helyzet Belső-Ázsiában, amikor az Altaj türk törzsei az egyik hsziung-nu törzs vezetésével megalapították a türk kaganátust /birodalmat/.” /Rkk-202. kt/

A nevek elemzéséből is olybá tűnik, hogy a Szövetség vezetői magyarok voltak (Istemi Isteni kagán és Bumin Tömény). A szövetség amint erre neve is utal két részből áll. Belső-Ázsiában és a dél-turáni Oázisfűzérben (a perzsa határt adó Amu-darjáig) a vezető réteg nyelve már török. Nyugaton hun (magyar) marad: a Terek-Ku-bán-síkon él a Griff népe szabír = kazár nevezettel, Szabíriában pedig Árpád-népe. A türkökkel való Szövetség a türk fél saját belviszályai miatt szűnik meg 630 kürül, ránk nézvést békés úton (659-ben pedig Kína egész Belső-Ázsiában, szőröstül-bőröstül behódoltatja a türköket).

Szabír Birodalom, 630795

A TürkSzabír Szövetség felbomlásakor három évtizedre önállósulnak a Kuvrát vezette vadmezei bolgárok. Ezt a kérészéletű államalkulatot Nagy Bulgáriának is nevezik. Kuvrát halála után a Griff népe önállóságukat felszámolja (665) és a zömmel a Kárpát-medencébe vonul (670).

Kálti Márk az avarokat büntetésből kihagyva így ír: „Atyla meghalt az Úr megtestesülésének négyszáznegyvenötödik évében … az Úr megtestesülésétől számított hatszázhetvenhetedik évben … a magyarok másodszor jöttek ki Scythiából.” /V11-41./

A Griff népének fennhatósága nyugaton szintén az Elba és Enns vonaláig terjed. 713-ban a bajor herceg az avarok erős népéről beszél. 740-ben a Dráva és Száva forrásvidékéről a bajorok elűzik az avarokat. 750 körül már a thüringiaiak is megtagadják az adófizetést /Lágy2-747./

„Bonifác mainzi érsek legendája pedig megemlíti, hogy /750 táján/ ‘a szent biztatására a türingiaiak megtagadták az adó fizetését a zsarnok magyar /-avar/ királynak, mire a magyarok megtámadták őket, de isten vízbe veszejtette seregüket’.” /Lágy2-747./

A Griff népe által megszalasztott bolgár vezető réteg Dobrudzsába szorul, s onnan alapítja majdan Dunai Bulgáriát (bizánci elismerés: 681).

A Griff népének bevonulásával a Szabír Kánság az Alpoktól az Altájig terjed. Nyugati határa az Enns és Elba folyó, része a Kárpát-medence, Vadmező, Terek-Kubán-sík és 795-ig Szabíria. Meglehet, hogy egység itt is csak végveszélyben született: a kánság fennállása ugyanis a legvadabb arab hódítások és hódítási kísérletek idejére esik. A dzsihádtól (szent háború) feltüzelt arab seregek nyugaton átkelnek a Pireneusokon, keleten pedig az Indusig jutnak. A közvetlen közelükben lévő Kaszpi-kapuban azonban rendszeresen kudarcot vallanak: szabírjaink falán sosem tudnak tartósan áttörni. A kánság magyarajkú népe ádáz küzdelemben vérével áztatja és sikerrel megvédi az átjárót.

„A kazár–arab háborúk nem változtatták meg a Kaukázus vonalán kialakult határt, így megállapíthatjuk, hogy az arab hódítást a frankok és bizánciak mellett a kazárok tartották távol attól a területtől, amelyen a keresztény Európa a későbbiekben kialakult.” /Mők22-258./

Kazár Bégség, 795965

Még 737-ben történt, hogy egy titokban előkészített, és sokáig jól leplezett, lényegében orvtámadás során a kán életét mentve menekülni kényszerült. A sarkában lévő arab sereg már-már elfogással fenyegette. Ennek hatására a kán követe útján közli: az iszlám névleges felvétele mellett dönt. Nem vállalta a hősi halált. Életét megmenti, de ezzel az égi eredetű hatalmában való vallásos hit fájó sebet kap. Ezen az iszlámból való gyors kitérés sem változtat.

Griffes-indásaink távozása (670) után a Terek-Kubáni-síkon maradó magyar ajkú véreink már nem jutnak el a Kárpát-medencébe. Ezen testvéreink 795-ben a karaita izraelita hit felvétele mellett döntenek. A döntés a kán (kagán) személyének visszaszorulásához vezet, ezért ettől kezdve az államalakulat neve Kazár Bégség (795965). Az ország egységét megtestesítő kán háttérbe szorulása a nép számára nehezen érthető. Ezért a kárpát-medencei Griff népe elszakad, a Vadmező pedig felfortyan. Csetepaték zajlanak az Alsó-Don mentén. Mindazonáltal a vér szerinti kötelék az elméleti vitáknál fontosabb marad, és a baráti viszony hamar helyreáll. Kis idővel később a távolba szakadt ország feledésbe menő urát a kárpát-medencei népmesék kacor királyként, barátsággal emlegetik.

A kazár kán felé ilyenféle barátsággal viseltet a mugodzsari puszták (az Ural déli lába) felől hátráló és a Volgán Volgográdnál partot váltó (850) Előd vezér. Tapintatos búcsúját a hatalmát vesztett kántól a történetírás is feljegyezte. Elődöt pedig nagy fafejség ide (kazár) vagy oda (magyar) sorolni, mivel a legkazárabb kazár: magyar.

A hun vezértörzs magyar ajkú. A kazárok és szabírok hunok, sőt: kazár = szabír. „a kazárokat törökül szabíroknak, perzsául khazaroknak nevezik.” /Hör-141. kt/

„Ibn Fadlan … a következő … jellemzést adta: ‘A kazárok nyelve nem hasonlít sem a turk, sem a perzsa nyelvhez, sőt a világ egy nyelvéhez sem.’” /B2-97. kt./

„… Istarhi ugyanis később világosabban fogalmaz: ‘A kazár nyelv sem nem török, sem nem perzsa, sem nem tagja a nemzetek más nyelvágának’” /Kmoskó/2000/29; Szék-80. kt./

Árpád népének honfoglalása után a bégség magára marad, erejében megfogyatkozik. „A Kazár Kaganátus így ténylegesen a Kaukázus előterére és az alsó Volgára korlátozódott a 10. században.” /Mők22-258./

Az alábbiakból érthetővé válik, hogy kazár testvéreink miért próbálták Előd vezért marasztalni.

912-ben már rusz hajósok eveznek át a kán fővárosán (Itil = mai Asztrahány), rabolni a Kaszpi-tó délnyugati partjai felé, ennek pedig fele sem tréfa, amint az rövidesen kiderül. 913-ban egy pimasz besenyő támadással néznek szembe (őket a magyarok szövetsége rakja majdan rendbe, 917-től biztosan). 922-ben a volgai bolgároknak (Kazán) nyílik ki a csipája: megpróbálnak függetlenedni. 932-ben a Bizánci Birodalom által felhergelt alánok (Krasznodár) is ellenük fordulnak. A szegény kán az alánok óriási erején sopánkodik, de segítségére siet a magyar Bulcsú vezér, kinek jövetelére az alán király ismét fejet hajt kazár urának. A Turkia királyával” való baráti kapcsolatok később is fennálnak.

„… Bulcsú … egy héber forrás szerint még a Krím-félsziget környékén is hadat visel 943 körül.” /Vék-209-10./

960-ban a kán még adományokért könyörög, 965-ben viszont a Kijevi Rusz (Szvjatoszláv nagyfejedelem) a bégséget felszámolja. Kár volt érte.

„… József kazár király 960 táján válaszolt a spanyol hitsorsosának. … én az /Itil/ folyó torkolatai mellett lakom, és nem engedem, hogy a ruszok, akik hajókon jönnek, ezeken átmenjenek … Királyságomban három székváros van. … Egész télen át a városban lakunk, de Niszán havában /áprilisban/, a városból kimegyünk s kiki az ő mezejére vagy kertjébe megy munkája után. Minden családnak van birtoka, melynek határai között vándorol és tanyáz örömben és dalokkal. Én, előkelőim s szolgáim húsz paraszanga nagy utat csinálunk, míg Varsán nevű nagy folyóhoz nem érünk… Kiszlev havának /október-november/ vége felé, a Hanuka ünnepre ismét székvárosunkba érünk. Az országban nincs gyakran eső, de sok folyó van benne, amelyben temérdek a hal, … a föld jó és televény, szántóföldekkel, dús szőlőhegyekkel, kertekkel és faültetvényekkel van tele… azonkívül mindenféle gyümölcsfánk van nagy sokaságban.” /B2-94./

Honfoglalás

Hatalmas és boldog

795-ben illő tisztelettel, de elkülönül a Bégségtől Árpád népe. „… a krónikák világosan írnak a székelyek hun ivadék voltáról és Attiláról, az Árpádok őséről. Nemcsak nálunk, hanem a nyugati világban is ezt tanították.”

/Er-87./

„Mindenesetre a turul rákerült Attilának és Árpádnak a címerére.” /LáGyÁr-137./

„A 463 és 800 közötti időszak Délnyugat-Szibériában teljes homályban van. … Belső-Ázsiának ez az északnyugati stepperésze ‘néma övezet’ történetileg a X. század előtt…” /Mők24-8182. kt/

Szabíria népéről ezt írják: „… hatalmas és boldog” majd lovaikat dicsérik. /Mők22-5859. kt/ Lovuk miként a szkítáké keresett árucikk.

800 körül az arab előretörés (642 Perzsia lerohanása /Nehávend/, 751 Tarszia /Talasz/) immáron százötven éve eldugaszolja a Belső-Ázsiából kivezető délies vonulóutakat (Észak-iráni- és Dél-afgán-vonulóút). A legelőváltók relatív túlnépesedése délnyugat felé kiutat nem talál. Az Iliai-kapu visszadugulása miatt a népek az északnyugati kapu (Irtisi-kapu) felé nyomulnak. Szabíria keleti határára egyre nagyobb nyomás nehezedik.

Ezért Árpád népének keleti határa, Szemipalatyinszk térségében frontövezet lesz. Árpád népének harcosai az itt feltűnő besenyőkkel ádáz harcot vívnak, és fegyverrel a kézben hátrálnak. Az Irtis vonalát csak 884-ben adjuk fel, Magna Hungáriával (Ufa) együtt. Az Irtis és Volga köze Árpád népének legfőbb forráshelye.

Alapozás

Árpád népének honfoglalásakor az érkezőknél harmincszor többen magyarul beszélnek a már itt levők, mivel Nimród népének, valamint szkíta-hun eleinknek azonos felföldi őshazája volt, ahol pediglen a centrális ősnyelvet beszélték indulásuk előtt, amit manapság úgy hívnak: magyar. A magyar nyelv 3200 évhossznyi, szoborszerű változatlanságát mutatja, hogy akik legkésőbb Kr. e. 2800 körül az Örmény-felföldön elváltak egymástól és legkorábban Kr. u. 400 k. a Kárpát-medencében találkoztak (Nimród népe és Attila népe): magyarán mondva értették egymást.

Árpád népének honfoglalásáról Anonymus így ír: „Miután Szovárd, Kadocsa meg Huba, akinek leszármazottja az okos Szemere, mikor látták, hogy az a sok nép minden háború nélkül meghódolt nekik, nagy lakomát csaptak; majd az előkelőbb lakosoknak, akik fiaikat kezesül adták, különböző ajándékokat osztogattak, s őket jó szóval, harc nélkül, Árpád vezér hatalma alá vonták, sőt hadjáratukra is magukkal vitték, kezesül kapott fiaikat pedig többféle ajándékkal egyetemben Árpád vezérhez küldötték. A vezér és a nemesei igen nagyon megörültek ezen, s az örömhír hozóinak sok ajándékot adtak.” /Pais Dezső fordítása/

Mégis, kitől kellett foglalni a hont (4)?

1. A Morva folyó (mai Csehország és Szlovákia határán) mentén élő uralkodók fennhatósága beterjed a Kárpát-medencébe, hellyel-közzel talán a Garamig.

2. Nyugaton a mai Várvidéknek (Burgenland) megfelelő terület és délen, a Dráva-Száva-közének nyugati része a németek (keleti frankok) kezén.

3. A Szerémség és Titel, valamint Erdélyben Gyulafehérvár körzete tényleges bolgár megszállás alatt, de a Dunától keletre mindenütt szövetségeseik az urak. A bolgárokat 893-ig bizánci haderő is segíti.

Nem uralkodott Pribina Zalavárott, hanem Karintiában és a mai Szlovénia területén. Volt egy Morvaország a Kárpát-medencén kívül, délen, a mai Szerbia tengelyében folyó Morava mentén.

Hányan foglaltak hont? Mindezen területet Árpád népének összesen ötezer magyar harcosa szerezte meg, kikhez csatlakozott vagy ezer bolgár (ótörök) nyelvű kabar. A honfoglalásnak történelmi súlya van. Demográfiai szempontból, az érkezők: csipet csapat.

Honnan foglaltak hont? Árpád népe legalább négy ágazatból tevödött össze. A (1) kabarok a Meiotiszból (Krasznodár), (2) Előd ágazatja pedig a Mugodzsarból (az Ural hegység déli lábától) indul Kárpátia felé. (3) Álmos Dontőmagyarból (Harkov), (4) Árpád pedig Magna Hungáriából (Ufa) vezet egy-egy népágazatot.

Korai hullámok, 862–891

A kabarok a Kazár Bégségből úgy szakadnak ki, hogy 838-ban átkelnek a Don folyón. Szétszóródván a Vadmezőn, nem csak felszámolják a bégség adóztató főhatalmát, hanem erejük visszacsapással is fenyeget. A bégség erődöket építtet velük szemben, fennhatósági területének északi határán (pl. Sarkel a mai Volgodonszk mellett, a Cimljanszki-víztározónál).

Előd népágazatja 850-ben indul az Urál déli lábától, és három évre Volgográdnál telepszik meg. A kazárok jó barátját itt éri el a kán ajánlata, mellyel a kán megpróbálja érvényesíteni jó fél évszázada (795) elenyészett főhatalmát az egykori kánság népe, a szabíriai hunok felett. Elődöt kéri: állna a szabíriai hun szövetségesek élére. A regényes ajánlatra tapintatos elutasítás a válasz, mert Előd néhány száz harcosával a szövetségesek között: pöttöm. Amit tud, mégis megteszi. 853-ban felkerekedik, visszaállítja a kán felé való adózást Kijev városáig (de csak 9 évre). Népágazatjának egy kis töredéke még a Volga mellett elválik tőle és 854-ben a mai Azerbajdzsánban lévő Kura folyó mellékére telepszik. Ők a szavárd magyarok.

„Bíborbanszületett Konstantin császár ugyanis azt írja, hogy az ő korában, 950 táján, még állandó követjárás volt a magyarok és a Kaukázustól délre megtelepedett szavárd magyarok között.” /Lágy2-606./

Előd vezéri sátrát végül Krivoj Rog tájékán üti fel, s lesz a róla nevezett Levédia névadója, mely leginkább ott van, de kicsit másutt is, hisz a név hordozója mozog: a Volgától jött. Egyik vezérével Cirill is találkozik (861). Szabolcs fiának szálláshelye Kijev mellett van, és mikor 862-ben, a Kárpátok ívét északról kerülve a Bécsi-medencében harcol, városát egy maroknyi varég hódítja el. Ezért oda már nem is tér vissza, hanem az utolsó honfoglaló hullámból elsőként: a Felső-Tisza-vidékre telepszik. Nevét máig az általa építtetett földvár, majd arról a település és egy megye viseli. Előd úgy szakad el kazár barátjaitól, hogy közéjük jön a Dnyeperen hajózó varég társaság. Ettől kezdve nincsen Árpád népének számottevő kapcsolata a kazárokkal a honfoglalás során.

Álmos Dontőmagyarból 874-ben indulva vezeti népágazatját Pódóliába (távozása után a a bégség ismét kiterjeszti fennhatóságát a Vadmező keleti részére). Álmos elől kelnek útra azok a kabarok, akik 881-ben Bécs tájékán hadakoznak. Távollétükben Álmos Kijevben Oleggel szövetkezik (882), ki pedig akár a krónikánkban szereplő Hülegü is lehet. Álmos egyik vezére 884-ben a Krímben Metóddal találkozik. Népe csak Árpád népével együtt, 892-ben telepszik Észak-Erdélybe.

Főszakasz, 892900

Az Árpád által vezetett népágazat 884-ben indul Magna Hungáriából, és ezen utolsóként induló csapat lesz az, melynek vezetésével a korábban érkezőkkel együtt visszaveszik Attila nagykirály örökét. Árpád ágazatja a bégség területét tisztes ívben elkerüli: Szúzdálon át szekerezik a kijevi révhez (a mai MoszkvaKijev főúton).

Morvaországban és Kárpátia északnyugati peremén a solymászó, kumiszt ivó, vitéz Zobor (Szvatopluk) az úr (871894). Német (keleti frank) segítséggel lett fejedelem. Metód halála után (885) a szláv nyelvű papokért ki nem áll: az ifjakat rabszolgának adják el /Bol-32./, az idősebbje Bulgáriába menekül. A keleti frankok hűbéreseként megkapja Csehországot (890), de egy évre rá (891) felmondja a hűbért és vadul hódítani kezd (Szilézia, Kis-Lengyelország, Dunántúl). Fejedelemsége három évre felfúvódik”. 892-ben a németek támadják és szövetségesül a honfoglalóinkat kérik. Kurszán Álmos népével együtt megszállja Észak-Erdélyt, majd a Felső-Tisza-vidéken át a Garamig hódít. Mikoron 893-ban Bizánc visszavonja az alföldi bolgár örsöket támogató katonaságát, Zobor (Szvatopluk) megpróbál benyomulni a „légritka térbe”. Mindent egy lapra tesz fel: célja az Alföld megszerzése, és az Alföldön áítvelő kapcsolat a Morava folyó menti déli morvákkal. Ez azonban már a bolgároknak sem érdeke, ezért figyelmeztetik őket a németek: ne adjanak el sót a morváknak.

894 a honfoglalás fordulópontja. A magyar sereg két részre osztatik (Felső-Tisza-vidék; Alduna). Az Aldunánál Kurszán és Árpád szövetséget köt a bizánci császárral, a bolgárok ellenében.

Ebben az évben Zobor (Szvatopluk) előörsei délnek tartva átkelnek a Dráván, a pesti révnél pedig a Dunán. A Dunán átkeltek megkísérlik szövetségi rendszerükbe vonni a bolgár kötődésű dél-alföldi uraságokat, kiknek fejét krónikánk Zalán néven említi. A honfoglalók a találkozást megakadályozzák és az ellenálló seregeket a Tatai-kapuban (Bánhida) és Titelnél (Alpár) külön-külön legyőzik. Kezükre kerül a Szer és Buda.

Levente vezeti azt a bulgáriai oldalcsapást, mely elvágta a „bolgár köldökzsinórt” Békés, Bánát és a Maros kanyar felé, lehetetlenné téve az alföldi szövetségeseknek nyújtandó bolgár hadi segítséget. Levente Dobrudzsa felől támad, a bolgár sereget két csatában megveri, a cár Szilisztrába zárkózik, végül Levente visszavonul. Ekkorra azonban eleink már megszállták nem csak a Havasalföldet, hanem a Temesi-kapun (Porta Orientalis) át bevonultak az Alföldre és elfoglalták Dél-Erdélyt. Az alföldi urak fejet hajtanak, Gyulafehérvárott rövid harcban győznek.

Befejezés

Az ősi határ visszaállítása

Nyugaton dúl a morvafrank háború, melyben Zobor (Szvatopluk) fiai között nincs egység. 899-ben a teljes magyar sereg Arnulf keleti frank (‘német’) király felkérésére a Pó-alföldön harcol. Még az évben meghal szövetségesük, akinek esküjéhez magukat tartaniuk kellett. 900-ban a személyre szóló szövetség megszünte után a Pó-alföldről való visszatértükben visszaszerzik ősi jussukat, az Enns folyóig visszatolván a határt. Ekkor már értelemszerűen a honfoglalók kezén a Dráva-Száva-köze, Dunántúl, Nyugat-Felvidék és a Bécsi-medence is.

„Az Úr visszaadta a magyaroknak Pannóniát, mint ahogyan Izráel fiainak Mózes idejében örökségül adta Kánaán valmennyi országát.” /KiszM1-318: Képes Kró-nika, 1358./

A besenyő maszlag

Szélesőségesen marginális epizód, hogy a pó-alföldi hadjárat idején (899) egy besenyő horda rajta üt a Dnyepertől keletre lévő legkülső kabar utóvéden. A besenyők Kijev alatt csak 915-ben tűnnek fel, az Aldunánál pedig 930 körül. Ha pedig valakinek fontosak voltak, akkor azok a tőlük sokat szenvedő oroszok. Ivókupa is orosz nagyfejedelem (Szvjatoszláv) fejéből készült nem pedig magyaréból, kinek kedvét keresve, hozzá inkább lányukat adták. A Kárpát-medencébe betelepedési engedélyt kapott besenyők legnagyobb tömbje éppen hogy Fejér vármegye területén kap majd helyet, a majdani koronázóváros közelében, mint a királyi főhatalom biztos támasza.

„A legnagyobb besenyő településcsoport, a fejedelmi törzs szálláshelyén belül, Fejér megyében volt.” /KiszM1-549: Ács Zoltán, 1996, kt; KiszM1-505: térkép/

A kabarok betelepedése a honfoglalás záróakkordjaként 915-ig tart. „A besenyő vereség jelentőségének helyi csetepaté színvonalára csökkentésében azonban voltaképpen a régészet mondja ki a döntő szót, megállapítván, hogy az asszonynép aránya nagyjából azonos a férfiakéval. … Regino és a Bíborbanszületett besenyő támadásról való feljegyzését esetleg úgy értelmezhetjük, hogy az a honfoglalóknak csak egyik részét – talán éppen a kabarokat – érte…” /Lágy2-751./

Így esett a véres lakoma

Az ősi nyugati határ visszaállítása után a honfoglalást befejezettnek tekintve Árpád vitézei baráti kezet nyújtanak Regensburgban a bajoroknak, kik azonban habozva mondanak a békére: igent.

„A követek átlovagolva Bajorország határain, megérkeznek Regensburgba és hírül adják a királynak, hogy szeretnék előadni neki a földijeik üzenetét. Miután bebocsájtották őket a királyi palotába és leültették őket, követelik annak a szövetségnek a megújítását, amelyet Arnulphfal kötöttek volt. Felemlegetik, hogy a magyarok minden nemzetnél többre becsülik a bajoroknak, szomszédaiknak a barátságát, akiknek segítségével állandó lakhelyhez jutottak, s e jótéteményre mindig emlékezni fognak. Ezenkívül megígérik még, hogy fegyvereikkel Morvaországot meg fogják fékezni és a bajorok hatalma alá fogják hajtani. A német király és a főemberek hitelt adnak nekik és megerősítik a békét.” /Meh-248./

Morvaországot el is foglalják, és ekkor a bajorok sötét szándékkal vezéreltetvén lakomára hívják a honfoglalás hadműveleteit vezérlő Kurszánt, mint egykor (Kr. e. 591) a méd király szkíta eleinket. A lakomán álnok módon, az ősi vendégjogot aljasul sértve meggyilkolják (903), mint egykor a méd király szkíta eleinket. Krónikáink arcul veréseinket nem említik ezért a honfoglalás fővezérét egyszerűen kihagyják, helyébe a diadalmas Árpádot léptetik.

A véres lakoma után a keleti frankok 907-ben tettüket tetézve teljes haderejüket összeszedvén a Duna mentén északon és délen, a folyamon pedig hajókkal azzal az előre megfontolt szándékkal törnek be a medencébe, hogy beváltsák a jelszót: A magyarokat ki kell írtani”, s ezzel elrendezzék a magyar kérdést, örökre.

Árpád fejedelemtől Szent István királyig

Hadjáratok

A támadók vérmes reményeiket a pozsonyi csatában többnyire életükkel együtt vesztik (907), majd az akkoron ötven milliós Európában ötezer lovasíjász szamuráj (minek nevezzelek? jobb szavam nincs) cikáz s intézményesített adót szed a Rajnáig. Rendelésre mint bárki más dúl is, mert jobb megelőzni a bajt, vélik. Mert ha mi abbahagyjuk ti jöttök ellenünk. Már 1030-ban kiderült, hogy Bulcsúnak ebben igaza lett, és ha meggyengülünk, „gallérunk alá pökik az német”, de ezt már nem ő, hanem Pázmány mondta, de ő is jól mondta.

Egyébként „Szinte egész Európa arra törekedett, hogy hódítás vagy védekezés céljából Árpád törzseivel lépjen szövetségre.” /Makkay János/

És „A hadjáratok … hosszú időn át megakadályozták, hogy nyugat felől támadás érje az országot.” /Mat1-382./

„… a szerződő, szövetkező felek mindig a császári /királyi/ főhatalommal szembenálló személyek, hatalmi tényezők közül kerültek ki, soha nem kerültek kapcsolatba a főhatalommal, ami a hadjáratok honbiztosító célját, a vezetés céltudatosságát mutatja.” /Mat1-382./

Államszervezés

Taksony

A magyar állam szerkezetét Taksony, Géza és István nagykirály alkotta meg. A nyugaton létrejött német egység” következményeit felismerve Taksony keleti, besenyő hercegnőt választ feleségül. Besenyőket telepít a mosoni kapu huzatos helyére.

A nagyfejedelmi udvart a Felső-Tisza-vidékről az ősi soron szent városba, a magyar Sionba: Esztergomba helyezi. A pápától oda püspököt kér (960), kit a Szentatya fel is szentel. A németek azonban elfogják (Zacheus, 963). Ennek ellenére a Kárpát-medencében Szent Pál apostol óta jelen lévő, és a rómaiak keresztényüldözései során számos vértanút adott keresztény hit egyre feljebb kapaszkodik a társadalmi ranglétrán.

Taksony felállítja a külső vámhatárt, szabályozza az ezüst és lóexportot. „… a 10. század derekán Taksony fejedelem vámokkal szabályozza a magyar ezüst- és lókivitelt.” /B6-98./ A királyi szkíták, majd a hun vezértörzs ősi soron a legjobb lótenyésztő.

A magyar hadi fölény a páncélzat fejlődése miatt visszaesőben van. Taksony hadseregreformot indít. Az országot katonailag ellenőrző csomópontokban a lovastemetkezésekben a szablyát egyenes és kétélű kardok váltják fel. Ezek a kardok Somogy, Temes és Dél-Erdély területéről sokatmondóan hiányoznak. Nagyuraik honfoglalás óta fennálló, de biztosíték nélküli főhajtását Taksony úgy biztosítja, hogy Géza fiának feleségül az erdélyi Gyula lányát, a tűzrőlpattant Saroltot kéri.

Géza

Géza már trónraléptének évében, 972-ben térítőket hív székhelyére, Esztergomba. Jelentőségük abban áll, hogy a hun vezértörzs utoljára beérkező (és a hadviselés miatt továbbra is) ötezer férfi utódja úgy szamurájosan, nagyfejedelmük parancsára ekkor és egyszerre megkeresztelkedik.

Géza lányainak kezét a lengyel király, a thüringiai őrgróf, a bolgár királyfi (cárfi), a velencei dózse és a kabarok ura (Aba Sámuel) nyeri el. /B6-44./

„Géza ‘figyelmesen tárgyalni kezdett a körös-körül fekvő valamennyi szonszédos tartománnyal a békéről, melyet korábban sohasem kedvelt.’” /Kr-179./

A kereszténység felvétele és gyermekeinek bölcsen szervezett házasságai megakadályozzák, hogy a trónra léptekor kialakult császárok szövetsége” a magyarok országát összeroppantsa (Németrómai és Bizánci Császárság).

Az elemi erővel zajló német nyomulással (Drang nach Osten) szemben okos komprumisszumokat köt. Fokozatosan feladja az Enns-határ mögötti gyepűt: lényegében a mai, silány termőtalajú Ausztria területét. Volt miből alkudni (972 Enns, 985 Melk, 991 Bécs, 996 Lajta). 996-ban fiának feleségül bajor hercegnőt választ (kinek apja majdan császár lesz) és Szent Márton (Pannonhalma) hármas halmú szent hegyén bencés kolostort alapít. A fiút mély hitű papok és szerzetesek nevelik. Szavaikról nem csak életükkel, hanem (majdan másutt elszenvedett) vértanúságukkal is hitet tesznek.

István

A 997-ben trónra lépő István az első ismert, szív szerint is keresztény magyar uralkodó. 1001-ben a pápa (II. Szilveszter) által visszaadott Szent Koronával királlyá koronázzák. Ezzel Európa szerte elismert keresztény hatalom jön létre a Kárpát-medencében. A belső széthúzás erőit leveri (997 Somogy Koppány; 1003: Erdély Gyula; 1008 Temesköz Ajtony). Jó minőségű, értékálló pénzt veret. Az ősi vármegye rendszert kodifikálja és a vármegyék főhelyeibe 400 kopjását ülteti. Ez biztosítja a királyi hatalmat. A föld kétharmada a királyé. Kiépül a tíz egyházmegye és a Magyar Katolikus Egyház szervezete. Ez a szervezet születése pillanatától kezdve független a német egyházi elöljáróktól (szemben a mainzi és magdeburgi érsektől függő cseh és lengyel egyházakkal). Minden tíz falu egy-egy templomot épít. A föld népe az egyháznak tizedet ad, mint adott Ábrahám Melkizedeknek. Megnyitja a Szentföldi Zarándokutat (1018). Művét katonailag a német császár vizsgáztatja. Oktalanul hazánkra tör (1030), de seregét István Bécsnél bekeríti, lefegyverzi, majd magyar nagyvonalúsággal élelmezi hazaútjukat. A hadakozást, ha rajta múlik, kerüli. Kevés csatája van. Amit vív: megnyeri. Országát a Boldogasszony kezébe ajánlja.

Elődjeit betetőző műve nélkül e hon fenn nem állna. Műve a vészterhes időkben is szilárdnak bizonyult. Nem vett erőt rajta az elmúlt ezredév számos történelmi vihara.

Csodaszarvas

„Summa summárum, a Turul nemzetség istenvezette család volt.” /LáGyÁr-150./

István volt az, akinek volt érzéke és szíve ahhoz, hogy összeegyeztesse az ősi hitet az újjal, és megtalálja annak helyét a Turul nemzetség = Árpád ház vezette nemzet örök emlékezetében. Mert helye van benne. Mert a mag nem lehet idegen Mária méhének Gyümölcsétől. A kezdet a beteljesedéstől. Az alfa az Ómegától.

„… ősi istenasszonyunk tisztelete beleolvadt Szűz Mária tiszteletébe.” /LáGyÁr-132: Kálmány Lajos katolikus plébános/

István a regősöket, igriceket összegyűjti, ellenőrzi és gondoskodik róluk. Neve nem csak az írásokban, hanem az ő ajkukon is fennmaradt, nemzedékről nemzedékre. Mert a Csodaszarvas megérkezett nem fut tovább.

A mágusok, sámánok és táltosok népe, Hunor és Magor népe: együtt immár. Ahol a szarvas megállt, templom és székesegyház épült. Agancsában kigyúltak a szent gyertyafények és hirdetik nekünk is a Világ Világosságát: míg világ a világ.


„Eljöttünk, eljöttünk / Szent István szolgái. / Régi mondás szerint / Akarjuk tartani. … Sej, regörejte, sej, regörejte! … Amott keletkezik / Egy fekete felhő, / Abban tollászkodik / Csodafiúszarvas. / Csodafiúszarvasnak / Ezer ága-boga / Ezer misegyertya / Gyújtatlan gyulladjék, / Oltatlan aludjék. / Sej, regörejte, sej, regörejte!”

/LáGyÁr-127-128: Zala megye/

HALBŰZ

Halbűz

Az oszló hal bűze

A finnugor elmélet” szerint a magyar nyelv és nép az Európa északkeleti részén és/vagy a Nyugat-szibériai-alföldön lévő ún. uráli” nyelvterületről származik. A kapcsolat ilyetén magyarázatát halszagú rokonság”-nak nevezték el, és valóban nem létezik, mert ezen „uráli hal” a Kárpát-medencébe északkelet felől soha be nem úszhatott. A hal pedig, ha nem úszik, már nem is hal, hanem dög. A dög pedig oszlani kezd és már vagy százötven éve orrfacsaró bűzt áraszt.

Nincs, és csak obi mocsárlázas lázálomban lehet olyan hajtóerő, mely a Európa kellős közepébe, a földrész legjobb és ezért mindig korának megfelelően sűrűn lakott mezőgazdasági területre olyan népességet juttasson, amely az ottani sűrű, tömör lakosságot nyelvileg felülírja. Nem is ez történt.

Légüres tér

A finnugor elmélet” légüres térben van. A finnugor elmélet” I. centrális dogmája (alaptétele) hogy a magyar nyelvet egy harcos nép hozta be a Kárpát-medencébe Kr. u. 895 körül. Innen két lehetőség van.

(1) A medencében szlávok éltek, akikre az újonnan érkező magyarok ráerőltették a nyelvüket.

(2) A medence közel lakatlan volt. Harmadik, köztes lehetőség azért nincs, mert a magyar nyelv egységes, és a szlávtól alapjaiban különbözik. Nem keveréknyelv tehát.

„A magyar nyelv … olyan egyetlen darabból álló hatalmas kőtömbhöz hasonlatos, melyen az idők viharai egyetlen karcolást sem ejtettek.” /Sir John Bowring, 17921872; forrás: Lip-134./

(1) A magyar nyelv visszaszorulása, és nem terjedése az, amire adatok tömkelege utal.

(2) A Kárpát-medence kiváló természeti adottságainál fogva a jégkor óta az adott kornak megfelelően mindig sűrűn lakott volt.

Ezen okból kifolyólag a „finnugor elmélet”-tel tovább foglalkozni FELESLEGES.

Ennek ellenére az ellentmondásokat alább még hosszasan lehet olvasgatni azoknak, akiket nem zavar, hogy dögöt boncolgatunk.

A medencét nem szlávok lakták

Dr. Makkay János megnevez egyet „a modern őstörténet-tudomány .. alapelveiből, hogy jelentős lélekszámú lakosságok nem tűnnek el, nem szívódnak fel egyik napról a másikra. Főleg nem a nyelvükben.” /M5-85./

„Meg kellene tudnunk, hogy milyen nyelvű volt az itt talált földmívesnép. Nos, erre közvetett bizonyságunk azonkívül is van, amit az eddigiekben felsorakoztattunk: a XI–XII. századi magyar szolganevek garmadája. Ha ugyanis az itt talált népesség szláv lett volna, várható lenne, hogy a szolganevek is szlávok, ezzel szemben a – nem keresztény, tehát ősi – szolganeveink színtiszta magyar nevek. Ebből következik, hogy az itt talált, uralmuk alá vetett nép magyar nyelvű volt.” /Lágy2-751./

Közismert, hogy a XI. században medence belsejét szilárdan ülte meg a magyar tömb. /SzárI-216; SzárII-80./

A Kárpát-medencében nem volt erőszakos nyelvcsere a trianoni békediktátumig. Erre a gondolkodó ember rájön. Ezek mellett oktalanság a perifériára szorult finnféle nyelvek terjedését a mai, periférikus területről származtatni.

„… a legtöbb szakember szerint az uráli őshaza az Urál hegység térségében volt, ahonnan nevét is kapta. Erről a központi lakóhelyről a nép feltehetően minden irányba szétterjedt, hogy elérje jelenlegi eloszlását és /a ‘hivatalos akadémiai’ felfogás szerint – a fordító megjegyzése/ Kr. u. 896-ban bejutottak Magyarországra is. Mindezt több okból is nagyon valószínűtlennek tartom. A központi földrajzi elhelyezkedés nem bizonyítéka egy nyelvcsoport eredeti területének. Elterjedésének okát kell bizonyítani, nem lehet feltételezni minden irányú, automatikus és egyenlő terjedést. A 9. században egy észak-ázsiai törzs behatolása Közép-Európába ugyan lehetséges, de e törzs által okozott népességcsere, vagy még inkább nyelvcsere abban az időben egy Magyarországhoz hasonló, jól benépesült mezőgazdasági vidéken teljesen lehetetlen. Bármiféle ilyen állítást meg kellene magyarázni, hogy miként mehetett végbe ez a változás.” /Kra-79., kt./

Egy ilyen nyelvcseréltető honfoglalást nem lehet megmagyarázni. A magyarázat nem is ez, hanem a magyar: melynek beszélői itt voltak már szkítáink és hunjaink legelső honfoglalásai (Kr. e. 750 és Kr. u. 400) előtt.

A szórványos szláv behatolás a Kárpát-medence legkülső peremére legkorábban a griffesek országának felbomlása (795) után, a gyepű feladása miatt, egy lehetőség, amely vizsgálatra érdemes. A későbbi szláv, román és német nyelv terjeszkedése a trianoni békediktátumig: tény. Ha a jól benépesült” medence lakossága a honfoglaláskor szláv lett volna, akkor a honfoglalók ugyan úgy beolvadtak volna a szlávokba, mint történt az Bulgáriában, százötven év alatt. Azért nem ez történt, mert a medence nyelve a Griff népének országában is magyar volt, és előtte is az volt. Árpád bevonulásakor még csak négyezer éve. Előtte meg a magyar korai változata volt visszamenőleg az első emberig.

A medence nem volt lakatlan

„… Eurázsia mérsékelt égövének széles síkságai közül a Magyar Alföld a mezőgazdaságra a legalkalmasabb, az ember megtelepedésére a legkívánatosabb vidék.” /M5-7./ Hozzáteszem: a valódi mérsékelt övben, mert amennyiben a meleg mérsékelt (szubtrópusi) övet is tekintjük, a Kínai-alföld ugyan ilyen jó, de nagyobb. Egész Európában azonban kétségtelenül: páratlan. „Összességében nézve a Kárpát-medence síkságaival, hegyeivel, erdeivel és folyóival tejjel-mézzel folyó Kánaán.” /M5-7./ Az ember meg főleg oda ment, ahol jó volt neki.

Árpád népe lélekszámban jelentéktelen volt

„… a honfoglaló magyarok … kis létszámúak voltak … teljes haderejük 899–900-ban 5000 körül van…” /Vék-211./

Obi banánhéj

A nyugat-szibériai mocsarak ősidők óta menedéket adtak a délről kiszorult néptöredékeknek. A folyamat a laposhomlokúakkal (neandervölgyiek) kezdődik, a kockafejűekkel (cromagnoniak) és számos más néppel folytatódik, és a magyarok igen kicsinyke de a szokásos módon, még itt is kultúrát adó töredékével zárul.

Magyar ajkú népeink úgy 1800 éven át élnek a mocsár-lakók szomszédságában, akik nekik bizonyára prémet adtak el. A találkozás idősávja:

Kr. e. 1000450 között még szkíta néven

Kr. u. 11236 között szabíriai hun néven, mint

1460 Attila

460844 Árpád

8841236 Gyula (Julianus) barát népe

Ezen obi néven nevezett (és nem ugor”) mocsárlakók eleinket mélységesen tisztelték, és úgy beszéltek róluk, mint valami felsőbbrendű szupermenről (szabír, szuper, vö. szubarsi, japán). Később, már az orosz hódítások során jegyezték le, hogy az itteni tatárok a déli puszták minden korábbi földvárát a sapir”-oknak (szabír eleinknek) tulajdonították.

Az obiak két csoportja a manysi (vogul) és hanti (osztyák). Törzsi vezetőik a déli magasabb kultúra iránt érthetően érdeklődvén, magyar szavakat is megtanulnak. Innen forrásoznak természetes módon és a kultúra áramlási irányainak megfelelően a körükben fellelhető lovas-íjász szavak, valamint a temetkezési szokások egynémely eleme (pl. lóáldozat, halotti szemfedő). De félreértés ne essék: mindez a közel-keleti őshazában és a kínai Nagy Falnál is ott van.

Mindazonáltal az ősi, kockafejű (cromagnoni) erede-tű medvekultuszt is szívósan őrzik (miként a lappok és ajnuk is), és már az írott történelem jegyzi fel a medvebocsot ténylegesen kebléből szoptató obi mocsárlakó asszony bizarr képét. Körükben az átvett magyar szavak a lakatlanságot súrolóan alacsony népsűrűség miatt értelemszerűen romlásnak indulnak. Alakjukban a felismerhetőség határáig menően torzulnak és eredeti jelenésükre is lassan a feledés homálya borul. Például:

Nyelv

Átvét

Jelentés

Forrás

manysi

jáwt

íj

/Esz-329./

hanti

tav

/Vék-133./

manysi

tavet

tegez

/Esz-833./

manysi

navra

nyereg

/Esz-576./

hanti

peh

gyeplő (fék)

/Vék-133./

hanti

maneng

csorda, ménes, mén

/Vék-133./

manysi

otem

álom

/Esz-22./

„Továbbá meg kellett állapítani, hogy az ú. n. ugor nyelvek nem képezhették a magyar nyelv alapját, merthogy azok sokkal inkább a magyar nyelv – vagy elődje – lepusztult utódai, semmint forrásai.” /CseD2-43. kt./

„… Munkácsi Bernát … saját maga vallotta be, hogy 1888–89-es vogul-osztyák tanulmányútján semmi hasznát sem vette Reguly 1843-ból származó szójegyzékének, mert a vogulok nyelve 45 év alatt az érthetetlenségig megváltozott.” /Mat1-191, kt./

A néptöredék a kicsi okossággal kiókumulált uráli elmélet sajátos kis világában a centrális ősnyelv fölé vergődik, mivelhogy az elmélet nevezéktana szerint obi = ugor, mely a finnugor” szóban egymaga látja el a napjainkban tizenöt milliós magyarság és a tizenhét ezres obiak közképviseletét, magát messzemenőkig túlvállalva. Ezzel a sárguló papirosok és ódon könyvtárak világában az obi nép nagyot lépett előre, nemkülönben azok is, akik az áltudományos életben, íróasztaluk mögött mindezt kiókumulálták. Ezen elmélet II. centrális dogmája a magyar és obi nyelv közös fejlődése, melynek alapja a levegőnél minimálisan sűrűbb. Eredményeként szkíta-hun lovas- íjász eleink száguldó paripáinak patája alá banánhéjként besuttyantották az obi néptöredéket. Szerencsére a paripák nem csúsztak el, mert az Ob mellékén nem terem csak álbanán.

Tehát: a mocsárlázas álomgyár kizárólagosan ezen obi néptöredék által kísérelte meg a magyar nyelvet a finnfélék tömbjéhez béklyózni, és egyben a magyar őstörténetet elsikkasztani.

Mocsárláz

Kritika

Mire jó, ami semmire sem?

A finnugor elmélet” legfontosabb szóbokrainkról (személyes névmásaink, anyás, köves, édeni, fémöntő, lovas-íjász szavaink) számot adni nem tud.

Amire látszólag tud: arra sem.

Mert csőlátása kizárja a többi kapcsolatot, gőgösen egyedüliként tűntetvén fel önmagát, mint a parazita kakukkfióka, amely kilöki a magyar nyelv héber, örmény, kelta, dravida, török, mongol stb. testvéreit a fészekből.

A levegőnél alig sűrűbb

Az uráli nyelvcsalád” beszélőinek abszolút többségét adó magyarságról nincs állítás, nincs térkép, nincs lelet nem foglalnak állást. Egyszerűen csak kavarnak. Történetünk a lehetséges”, talán”, valószínűleg” szövevényes ingoványába süllyed, ami fölé a szúnyogos obi mocsarak párájának ködhomálya borul. Az egész elmélet egy bonyolult izé”, amit ha valaki kihüvelyez: a semmit tartja kezében. Talán ekkor, talán akkor; talán itt, talán ott. Talán a Holdon, de inkább sosem.

Csodabogarakkal bogarászni

A fentebbi pontokban felsorolt adatok a szélsőségesen marginális néptöredékre alapítva kiókumulált elméletet az oktalan fantazmagóriák körébe utasítják, melyet ma már csak néhány őstörténeti csodabogár” hirdet.

Mivel azonban az elmélet a tankönyvekben uralkodott, tekintsük át röviden, de a valóságnak elsőbbséget adva és az elmélethez illő kritikát fűzve.

„Uráli” kor, Kr. e. 10 0004500

Valóság

„A glottokronológia szerint a finn és a magyar távolsága így legalább 12 évezred…” /KáSz-207./ (A glottokronológia a szavak összehasonlítása alapján felállított időrend.)

A magyar zöm még javában a datolyapalmetták (datolyapálmák) közelében van, mikor egy marginális, kisázsiai vadászcsoport Kr. e. 10 000 körül a lassan beerdősülő északi tájakra vonul. Magával viszi az utóragozó nyelvet, melyek akkori alakja a magyar nagyanyó nyelve. Ez a nagymama-nyelv keveredett az ottani és akkori helyi nyelvekkel, majd később is erős külhatások érik. Ezen későbbi külhatások között szkítáink és hunjaink nyelve is szerepelt.

A finnféle nyelvcsoport a magyar távoli rokona. De nem, nem belőlük ered. Ami megvan a finnfélékben, azt kapták a magyarból (mint centrális ősnyelvből).

Ragozó voltukat azért őrizhették meg, mert a földrész silány adottságú perifériáján kisebb volt a népmozgalom, mint Közép- és Nyugat-Európában. Azon a földön éltek, mely sokáig senkinek sem kellett.

A finnféle nyelvekben egységes a tűlevelű fák neve. A jégkor végi beerdősülés a fenyvesekkel kezdődik. A fenyők a Kárpát-medencében Kr. e. 16 000 k. tűnnek fel nagyobb számban, 80007000 között uralkodnak, és innen hirtelen tűnnek el. A finnféle nyelveket beszélő népek szoros kapcsolatban voltak a fenyővel, mert mindegyik fajnak még közösen egészen külön nevet adtak. Úgy mint pl. a magyar a lombos fáknak: tölgy, bükk, gyertyán közösen. A magyar azonban minden fenyőt fenyőnek nevez, és a fajok között csak a szó előtagja pontosít (pl. jegenyefenyő, lucfenyő, törpefenyő). A magyarban tehát ez a finnfélék számára oly fontos szóréteg nincs meg.

A kor végéig, tehát Kr. e. 4500-ig nincs a Balti-tenger és az Urál között számottevő kerekfejű lakosság. Egy helyütt, az Onyega-tavi Szarvas-szigeten a korban szokásos hosszúfejűek mellett kerekfejűek is feltűnnek. Ők a lappok elei. A lapp testi alkatú peremcsoport jelenléte (szerintem: Kisázsiából való felvonulása) a Balkántól kezdve adatolt.

Finnugor-elmélet

Állítás: Magyarok az Urál vidékén.

Régészeti nyom nincs.

„A régészettudomány eddig nem tudta meghatározni, hogy az uráli korban, vagyis a Kr. e. 6000–4000 év közötti időszakban merre is élhettek a magyarság elődeit is magukba foglaló rokon népek. S ebből következőleg nem sikerült régészeti módszerekkel igazolni, hogy a nyelvészek kormeghatározása elfogadható-e.” /Csor-22./

Nyelvi nyom: Van egy 250 szavas szóanyag, mely az uráli” nyelvekben közös.

Kritika

Ez a szóanyag azonban nem uráli”, mert zömmel NEM csak finnféle és magyar nyelv sajátja ezért NEM használható helymeghatározásra. Súlya miatt még egyszer: ezek a szavak zömmel más nyelvekben IS megvannak, nem csak a magyarban és finnfélékben. Ilyen, nem csak uráli” szó: bőr, íj, hal, halad, nyel, szem, szív, vér, víz, stb.

„Finnugor” kor, Kr. e. 4500–2000

Valóság

A finnfélék 3500 után mai lakhelyükön veszik át a különböző hajíltó nyelvű csoportoktól az élelemtermelés tudományát. Ezek pedig

Harci baltások –> balti finnek

Abasevo Műveltség –> volgai finnek

Balanovo Műveltség –> permi finnek

A magyarok az Örmény-felföldön már minimum Kr. e. 10 000-től szántanak és vetnek. Itt élnek egységesen 3800-ig. Kr. e. 38002800 között a Felföld nyugati és középső részéről a magyar zöm felvonul a Kárpát-medencébe. A még a Felföldön maradó keleti részen nevük: ős-szkíta, Kr. e. 1300-ig.

Finnugor elmélet

(1) A finnugor elmélet” szerint ebben a korban a finnugorok” (finnfélék, obiak /+ magyarok) földművesek és állattenyésztők lesznek.

„Az uráli és a finnugor korszakot pedig éppen az különíti el egymástól, hogy az uráli népesség egy része, a későbbi finnugorok elődei, életmódot váltott, az addig zsákmányoló, nomád életmódról áttért a termelő, földműves–állattartó életmódra. A népesség másik része /a későbbi szamojédok elődei/ viszont kimaradt ebből a változásból …” /Vék-120./

Ezért „indoeurópai kölcsönszavak a szamojédban ugyanis nincsenek” /Dész-71: Joki 1973, 355. nyomán, i. m. 20./.

„A bronzkorban … a finnugor népeknél szinte mindenütt elterjed a termelő gazdálkodás /állattartás és földművelés/, kivéve az északi tajga és a tundra övezetében élőket.” /His-2012/7-3./

(2) A finnugor elmélet” szerint ebben a korban a finnugorok” (finnfélék, obiak /+ magyarok) földművesek és állattenyésztők nem lesznek. „Mi úgy gondoljuk, hogy a termelő életmódra utaló leletek nem a finnugorok, hanem a terület egykori árja /iráni/ lakosságának az emlékeit őrzik. A finnugorok /közelebbről az ugorok/ szókincsében semmi sem utal az állattenyésztő és a földművelő életmódra. Nehezen volna elképzelhető, hogy az idevágó szókincs teljesen kipusztult volna a finnugor, illetőleg ugor alapnyelvből. … Fontos és perdöntő érv a földművelés ismerete ellen, hogy a föld megmunkálásával kapcsolatos szerszámok nevei /kapa, eke/ és a földművelő tevékenység szavai /kapál, szánt/ teljesen hiányoznak a finnugor alapszókincsből.” /Mők-21./

Régészeti nyom: „Az eltűnt és élő finnugor népektől a bronzkori műveltségekhez vezető nyomokat elmosta az idő.” /Var-183: Bartha Antal (1988/109)/

Kritika

Elsőre úgy tűnik, hogy a finnugor elmélettel” lehetetlen mit kezdeni, mert a földművesek lesznek/nem lesznek egymásnak szöges ellentéte, s íly módon a legfőbb életmódbeli váltásról nem tud számot adni, és bármely állítás cáfolatával a másikat tehát a finnugor elméletet” bizonyítanám. Vicces. Az állítók szakmájának ismerete azonban elegendő ahhoz, hogy segítsek mindkettejüknek: s az ellentmondást feloldjam.

A „lesznek”: egy régész állítása, aki jól tudja, hogy Kr. e. 2000-re Kelet-Európában és a Nyugat-Szibéria déli részén már mindenki élelemtermelő (földet művel és állatot tenyészt) azon területeken, ahol lehet (csak a tundrán és a fenyvesekben nem lehet /a réntartás kivételével/).

A „nem lesznek” egy nyelvész állítása, aki jól tudja, hogy a finnugorok” (finnfélék, obiak / magyarok) nyelvének élelemtermelő szókincse egymástól különböző.

Erre a látszólagos ellentmondásra az a magyarázat, hogy a finnfélék mai lakhelyükön, de különböző hajlító (indoeurópai”) nyelvű csoportoktól kapják ajándékba az élelemtermelés tudományát és szavait. Épp ezzel bomlik fel az uráli egység”. A magyarok élelemtermelő szókincse viszont közismerten: sokban közös a törökkel és nem az a finnfélékkel. Ez valójában a finnugor elmélet” számára ismét egy kezelhetetlenül kínos tény, mert a török nyelv szerintük csak 2000 év múlva jön majd létre. A fentiek összevetéséből következik, hogy a finnfélék és obiak ekkor a magyaroktól (és török-elődöktől) jó távol kellett legyenek.

Ott is voltak. A magyar zöm már a Kárpát-medencében, a kisebb rész még a Felföldön szántott és vetett, anyanyelvének szókincsével nevezvén az élelemtermelés fogalmait.

A régészet ettől kezdve a finnféle népek helyét elég jól meg tudja fogni. De a magyarokét ott nem tudta soha: mert ahol akkor nem voltak, ott nyomot sem hagytak.

„Ugor” kor, Kr. e. 2.000–1.300

Valóság

A magyar zöm már a Kárpát-medencében, a Felföld keleti részén maradtak ős-szkíta kora (Kr. e. 28001300).

Finnugor elmélet

„Valószínűleg laza volt az ugor csoport tagjainak kapcsolata … “ /Zsirai Miklós 1937/

„… a laza kapcsolat inkább a magyar és az obi-ugor nyelvek viszonyára vonatkoztatható, a két obi-ugor nyelv között ugyanis igencsak szoros a kapcsolat, tehát a laza kapcsolatot a magyar erős eltávolodása okozza …”

/Vék-131. kt/

A magyarok régészeti nyoma: sehol semmi.

Kritika

Magyarán: a magyar most is jó távol van az obiaktól, a finnféléktől való távolsága pedig nem is vitatott. Az egyetlen érdemleges és vitaképes kapocs a lovasíjász szóréteg néhány szava lenne. Csakhogy itt a keltezés dilettáns (rossz): a lovas íjászok pont hogy Kr. e. 1300 után tűnnek fel és előttük csak harci kocsisok vannak. És ez a lovasíjász szókincs közismerten és nem vitatottan: nem finnugor, nem indoeurópai, nem török. Azonban nem egészen kapcsolatok nélküli.

A ló szavunk a maga egyszerű tisztaságában eljut az etruszk és obi nyelvekbe. A fék (zabla) szavunk eljut az elámi és obi nyelvekbe. Rajzoljuk fel az etruszk, elámi, obi háromszöget. Az Ob a Nyugat-szibériai-alföld folyama. Kr. e. 1300-ban az etruszk mag még Kisázsia nyugati csücskénél él. Az elámiak a mai Irán délnyugati részén, a mai Ahváz város környékén kerülnek a térképre Kr. e. 3500 körül és itt élnek míg nyelvük ki nem hal, Kr. e. 500 körül. Ezen két alapszó által háromszögelve bemérhető a forrás: ős szkítáink hona, a Felföld keleti része. Különben igen nehéz lenne elképzelni, hogy lappangó elámi nyelvtanárok elcaplatnak a pálmafáik alól az obi fenyvesekbe megtanítani két speciális szót, avagy viszont.

Az obi egy finnféle peremnyelv, mely sokban a dravida és munda nyelvekre hajaz. De ha tökéletes magyar nyelv lenne, a magyarság nyelve akkor sem eredhetne az Ural vidékéről, mivel az uráli hal”: nem hal, hanem dög.

Korai ősmagyar kor, Kr. e. 1300–Kr. u. 500

Valóság

A magyar zöm a Kárpát-medencében, Kr. e. 1300750 között megszállás alatt (pl. illír, kimmer). Szkítáink megkezdik kitelepedésüket a Felföld keleti részéről, és Kr. e. 591-ig be is fejezik azt.

Kr. e. 750 körül a Volga-könyökhöz telepedő szkítáink miatt ekkor jelentkezik Kelet-Európában az első, jól adatolt kerekfejű lakosság (Anyanino Műveltség).

Kr. e. 500-ban Szkítia határa az Alpoktól a Nagy Hin-gan-hegységig húzódik. A királyi szkíták nyelve: a magyar.

Finnugor elmélet

A finnugor elmélet” szerint az időszak bevallottan koromsötét: a szószólók a magyar őstörténet sötét kor”-ának nevezik.

A magyarok régészeti nyoma: sehol semmi.

Kritika

Azt gondolom, hogy a finnugor elmélet” fényviszonyai ezzel nem változtak. A tudományosnak hirdetett elmélet rendre kioltja a tudás fáklyáját.

Nyelvészet. Ezen időszakban kb. felvetik a lehetőségét”, hogy a magyarok kialakítják szókincsük zárt (68%) részét. A finnugor elmélet szerint ekkor alakulnak ki a kései viszonyszók, amelyek merő véletlenségből azonosak a héberrel és számos esetben az arabbal, orosszal, tamillal, baszkkal. Az Esz-979. szerint a báb, baba, dob, nyög, uhu és zuhan „Hangutánzó, hangfestő szavak”. Ez az állítás felveti a kérdést: hol volt megbeszélve, hogy ugyan úgy utánozzuk héber véreinkkel a hangokat? Hol alakítottunk ki a héberekkel (részben önmagunkkal) minimum háromszáz közös alapszót a tökéletesen egyező egyes számú személyes névmások mellett? Ezen egyező szavak száma jóval több, mint amire a finnugor elmélet” alapul. A személyes névmásokra alapuló nyelvészeti nyom a Jordán felé vezetne: de zömmel nem onnan jöttünk. A felföldi gyökér a közös.

Régészet. A finnugor elmélet” a semmiből (obi mocsarakból) szuttyantja ki szkíta eleinket, és a tér, idő és régészet adatainak összevetése azt mutatja, hogy a finnugor elmélet” szerint is a magyarok ősei a szkíták, mivel ők tűnnek fel a Nyugat-szibériai-alföldön Kr. e. 800 körül, mint az első lovasnomádok és vasművesek. Ennek ugyan a Kárpát-medence magyar nyelvűségéhez vajmi kevés a köze, de kínlódásaik során legalább szkítáinkig már eljutottak. Gratula.

„… a nyugat-szibériai alföld ligetes steppei és steppei sávjában … az Irtis, Isim, Tobol folyók tágabb körzetében … a Kr. e. 8. század körül – tehát a vaskor kezdetén – kialakult a vándorló-legeltető állattartás, a nomadizmus. Nagyjából ebben az időben alakul ki a magyar nép, s válik ki az ugor közösségből.” /H.2012.7-7./

„Veres Péter koncepcióját támogatja Kristó Gyula álláspontja, miszerint ‘az újabb kutatások aligha hagynak kétséget afelől, hogy az ősmagyarság a bronzkor végén és a vaskor elején áttért a nomád állattartásra’” /Ómt6-61: Kristó 1983:56./

„Minden vonatkozó adatot összegyűjtve arra a határozott következetésre jutottam, hogy őseink egyáltalán nem idegen népektől vették át a harcos lovasnomád életmódot, ahogyan sokáig hangoztatták … Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy az ősmagyarság nem külső etnikus vagy kulturális hatásra, tehát másoktól vette át ezt a híres, a sztyeppei környezethez teljes mértékben alkalmazkodott specializált gazdálkodási, termelési formát.”  /Ómt6-6061./

„A legsúlyosabb nehézség az, hogy nem tudjuk megállapítani, a magyarok – amennyiben valóban Nyugat-Ázsiában éltek az ugor nyelvközösség felbomlását követően – mikor kerültek Európába, azaz mikor keltek át az Urálon. Erre a tudomány mai napig adós a válasszal, sőt – nyugat-ázsiai kiindulópontot tételezve fel – abban sincs egységes álláspont, hogy melyik európai régióban foglaltak először hont a magyarok.” /Kr-21./

Ezen sorok szerint ez a tudomány: nem tud. Nem tudja, hogy (1) honnan, (2) hová, (3) mikor. Az írásos források adataiból következően Attila népe Kr. u. 150-re kijut a Volgához (előtte átkel az Urálon), Árpád népe pedig 884-ben. A közbenső jó hét évszázad alatt pedig hunjaink az Urálon akkor keltek át amikor akartak. Tartósan uralták az Uralt.

Kései ősmagyar kor, Kr. u. 500–895

Finnugor elmélet

E korban a magyarok átveszik a török” élelemtermelő szavakat, mert eddig nem voltak élelemtermelők mondja az egyik nyelvész. Az élelemtermelő szavak lecserélése lehetetlen, mondja a másik. A néptől ne vegyék el a kenyerét. Ő az élelemtermelő szavakról így ír: „Nehezen volna elképzelhető, hogy az idevágó szókincs teljesen kipusztult volna a finnugor, illetőleg ugor alapnyelvből.” /Mők-21./ Igaza van.

A régész szerint mivel már minimum kétezer év óta a térségben mindenki földet művel, lehetetlen, hogy a magyarok ne tették volna. Igaza van. De most mégis, török hatásra” egycsapásra lecserélik az évezredek óta beléjük ivódott élelemtermelő szavaikat. Lehetetlen.

„Bepöccent magyar kor”

Az obi mocsárlakókra alapozott elmélet ezen paradoxonának hatására a finnugrász nemzettudat végzetes idegösszeroppanást kap. Elszakad a cérna. Szabad stílusban folytatom. Ezzel tényeket nem vesztünk, mert innentől kezdve a finnugor elmélet” minden szószólója úgyis saját szájíze szerinti történelmet ír (mint ahogy eddig tette).

Az én történetem nem finnugor”, és így szól: magyar eleink lágyan búcsút intenek és ízes magyar nyelven elköszönnek a vér és anyanyelv szerint magyar mert legkazárabb kazár” kántól. Sarkantyúikat lovaik véknyába vágják, forgószélként felkerekednek, nem totojáznak tovább haldokló halakkal, obikkal és ugorokkal, manysiktól motyogókkal, hantikról hantálókkal. Kiakolbólítanak minden korábbi urat Európa legjobb adottságú mezőgazdasági területéről, a sűrűn lakott Kárpát-medencéből és finnféle néphez teljesen illetlenül tapintatlan módon tönkreverik a pislogó Európát és tisztes adókat szednek a Rajnáig.

Lepacsiznak azon testvéreikkel, akik már négyezer éve itt szántanak-vetnek és náluk harmincszor többen vannak. A kézfogás során mindkét fél örömmel tapasztalja, hogy teste végre kiegészül. A jövevényszavak” révén a török karoknak finnféle keze nő, a finnféle lábakat török térdükkel, bokájukkal immár hajlítani is tudják. És a mocsárlázból is felépülnek.

Azért, hogy ne kapják el ismét, rövidesen varázsoltást kaphat az olvasó. Mert nagy a tét.

Tét

Megtámadott azonosságtudat

Idézek egy finnugor elmélet” mellett haláláig kitartó szerzőt, mert sorai szívemből szólnak. Vele együtt érezvén elmondom: „A tudomány alatti, dilettáns nézetekről mondtam bírálatot, de senkit nem óhajtottam megbántani. Az áltudományos nézetek egy-egy szekta körén belül maradva ártalmatlanok, de onnan kilépve, szélesebb körben elterjedve a magyar azonosságtudatot veszélyeztethetik. Ez az a határ, amikor a tudomány nem maradhat közömbös, a tudományos igazság, a tudományos ismeretterjesztés és a helyes nemzeti tudatformálás érdekében fel kell vennünk a harcot a téveszmék ellen.” /Mők18-109./

Jól mondta.

Tét

A magyarul beszélő magyar nemzet a kőkorban: a mágusok, sámánok és táltosok nemzetsége. A magvetők népe, amely Kr. e. 10 000-től lehetővé tette az emberiség első és utolsó túlnépesedésének békés úton való megoldását. A hit és tudás népe. A Nap népe.

A nép, amely először készített szobrot, rajzot, és először írt, először font fonalat, szőtt szövetet és öltött magára ruhát, először készített edényt, először tenyésztette a bárányt, majd a szarvasmarhát és a sertést, először sütött kenyeret és ivott bort, először öntött fémet: ónt, ólmot, aranyat, rezet, bronzot, vasat, először készített szekeret, először ült lóra, feltalálta a nyerget, zablát és kengyelt meg a visszacsapós íjat.

Ez a nép még ma is él. A Föld egyetlen helyén, a Kárpát-medencében és annak szegén: mindmáig, és mindennek ellenére: a mágusok, sámánok és táltosok nyelvét beszéli.

Eleink közül került ki a folyamközi, óegyiptomi és indusvölgyi műveltséget hordozó mag, melyek közül legnevezetesebbé a szemere (sumer) válik.

Délre vonult véreink hite lett a ma izraelitaként ismert vallás alapja, mely azonban nem csak ottani, hanem itteni ősatyák hite is volt. A déliek közül került ki Ábrahám, s ezért testvérünk volt és marad örökre Ábrahám népe. A mai zsidó testvéreink két ágának neve a szkíta = askenázi; szabír – szavárd = szefárd. Magyar ajkú véreink a királyi szkíták és ezek utódai: a kicsiny pártus mag és a hun vezértörzs. Ez utóbbi pedig neveztetett avar, szabír = kazár néven.

Varázsoltás

Metódus

Kérdés: Mit tegyek, ha az obi mocsarakból felrezzenő oktalanul mocsárlázas szúnyog közeledik felém?

Válasz: Őrizd meg a nyugalmad és tedd fel az alábbi varázskérdéseket.

Kérdés: Jó, de honnan tudom utána, hogy védve vagyok a mocsárláztól?

Válasz: Onnan tudod, hogy vagy

1. nem tudom”, vagy

2. izé-bizé” vagy

3. véletlen” vagy ez

4. nem a szakterületem” típusú választ kapsz.

Mind a négy esetben légy nyugodt: VÉDVE VAGY.

Intelmek

1. A nem tudom” után ne légy tiszteletlen. Ne mond azt, hogy Ha ön véleményt kíván és mer formálni a magyar őstörténetről, akkor miért nem olvassa a szakirodalmat?” Az egyenes válasz tiszteletet érdemel.

2. Az izé-bizé” típusú választ onnan ismered fel, hogy nem érted. Nyugi, mert akkor ő sem. Ne hagyd hogy elkalandozzon: szorítsd rá a rövid és egyenes válaszra.

3. Ha több olyan, értelmes kérdést teszel fel, amikor egy adott jelenségnek nyilván van valami oka, de az illető többször mondja azt hogy ez véletlen” akkor ez azt jelenti, hogy nem tudja az okot, azaz oktalan. Tudománya a nemtudomány. Ez a típusú válasz egyenértékű a nem tudom”-mal: csak nem egyenes.

4. Ha több olyan választ kapsz, hogy én nem vagyok nyelvész/régész/embertantudós, akkor csak annyit mondj, hogy Az őstörténész munkája jellegzetesen és közismerten multidiszciplináris feladat. Ha ön véleményt kíván és mer formálni a magyar őstörténetről, akkor keressen olyan embereket, akik ehhez is értenek és beszélgessen velük”.

Szekerek népe

K: Igaz az, hogy a Kr. e. 3500 körüli időben a magyarsághoz a finnugor-elmélet nem tud konkrét régészeti lelet-anyagot kapcsolni? Kérem, figyeljen jól a kérdésemre. Mivel a magyar nép adja a finnugor elmélet” szerinti finnugor nyelvcsalád” nyelveit beszélőknek közel kétharmadát, én kifejezetten a magyarra vagyok kíváncsi. Ezért kérem, ne citálja ide a gyenge minőségű fésűs-gödörkés edényeket.

V: Igaz. Részletezve: halványlila gőze sincs róla.

K: Jó, akkor segítek. Néhány kérdés, és meglesz a régészeti adatolás. Igaz az, hogy az egyik fő, és jól adatolható embertani jellemző a fejjelző?

V: Igaz.

K: Igaz az, hogy a magyarok jellegzetesen kerekfejűek (rövidfejűek, brachycephalok)?

V: Igaz. A mai magyarság fejjelző-átlagát is ismerem: 85.

K: Igaz az, hogy Európában az Ibér-félszigeten olvadt be utoljára a laposhomlokú (neandervölgyi) ember a mai emberbe?

V: Igaz.

K: Igaz az, hogy ma az Ibér-félszigeten élnek a leghosszabb fejű európai emberek?

V: Igaz.

K: Igaz az, hogy ezen ibériai embereket Dr. Kiszely István embertantudós emberkövület”-nek nevezi?

V: Igaz.

K: Igaz az, hogy ezen ibériai emberekével egyező (71) volt Kr. e. 3500-ban az akkori kárpát-medencei emberek fejjelzője?

V: Igaz.

K: Igaz az, hogy az akkori kárpát-medencei emberek fejjelzője (71) a mai ausztralidokénál (70) csak hajszálnyival magasabb?

K: Igaz, hogy az ausztralidok állnak alkatukban a laposhomlokú /neandervölgyi/ emberhez legközelebb?

V: Igaz.

K: Igaz az, hogy a mai magyarság fejjelző-átlaga ettől szélsőségesen eltér a rövidfejűség irányába?

V: Igaz.

K: Igaz az, hogy a sumerek előtti mezopotámiai műveltségek (Hassuna, Szamarra, Ubaid) embere hosszúfejű volt?

V: Igaz.

K: Igaz, hogy a sumerek jellegzetesen kerekfejűek voltak?

V: Igaz.

K: Igaz az, hogy az úri királysírokat szekeres temetkezés jellemezte?

V: Igaz.

K: Igaz az, hogy a sumerek 3500 körül vonultak le Dél-Mezopotámiába?

V: Igaz.

K: Igaz az, hogy Kr. e. 3500 kürül a Péceli-műveltségben tűntek fel az első európai szekérmodellek és szekeres temetkezések?

V: Igaz.

K: Igaz az, hogy sokan vannak? Minden korábbi néphullámnál többen?

V: Igaz. Úgy is mondhatnám, hogy „.. a késői rézkorban anatóliai színezetű balkáni népcsoport ÁRASZTOTTA EL délről a Közép-Duna-medencét, a mai Morvaországot, Csehországot és a szomszédos területeket. Vándorlásuk közben Közép-Európában először használták a négykerekű kocsit, amint ezt az egyik budakalászi sírban talált kocsiminta bizonyítja. … Talán ez az ELSŐ igazán TÖMÖR NÉPESSÉG” /Tro-38. kt/

K: Igaz az, hogy ezzel egy időben (Kr. e. 3500 körül), azonos fejjelzőjű (rövidfejű) emberek tűnnek fel, egyazon korszakos technikai újítással (szekér) a Kárpát-medencében és Dél-Mezopotámiában?

V: Igaz.

K: Igaz az, hogy akkor ez egy nép két ága?

V: Igaz, mert ha az ugyanakkor, ugyanolyan fejalakkal, ugyanolyan korszakos technikai újítással érkező emberek között nem ismerném fel a kapcsolatot, akkor nem lennék alkalmas arra, hogy az írott történelem előtti korral foglalkozzam és azzal kapcsolatban állást foglaljak. Amit az előbb kihozott belőlem, az olyan tiszta sor, hogy ilyenre ritkán akadok. Most (a most”-ban füllent!) értettem meg, hogy a magyarsághoz a finnugor-elmélet miért nem tud konkrét régészeti leletanyagot kapcsolni. Mert nem ott keresi, ahol kéne.

K: Köszönöm szépen. De van még folytatása is. Igaz az, hogy a Dél-Mezopotámia és a Kárpát-medence KÖZÖTT található a Közel-Kelet északi, hegyvidéki része?

V: Igaz.

K: Igaz az, hogy akkor, ha ezek a magyarokhoz hasonló fejalkatú emberek a Kárpát-medencéből nem pusztultak ki, akkor ezek az emberek lehetnek a mai magyarok vér szerinti ősei?

V: Igaz.

K: Köszönöm, nincs több kérdésem. Egyébként… Végig olyan okosan válaszolt! Készült erre a beszélgetésre?

V: Nem, igazából már régen tudtam. Csak hát a kor, a rendszer, a megélhetés, a nyomás… A könyv már jó nyolcvan éve megjelent. „Gordon Childe megállapítja /The Danube in prehistory, Oxford, 1929/, hogy a Kárpát-medecében egy magas fokú sumír kultúra létezett már Kr. e. 3500 táján…” /Lip-150./

Bronzöntő tellek népe

K: Igaz az, hogy a Kr. e. 2800 körüli időben a magyarsághoz a finnugor-elmélet nem tud konkrét régészeti leletanyagot kapcsolni? Kérem, figyeljen jól a kérdésemre. Mivel a magyar szókincs kétharmada nincs meg a többi uráli nyelvben, én kifejezetten a magyarra vagyok kíváncsi.

V: Igaz. Részletezve: halványlila gőze sincs róla.

K: Jó, akkor segítek. Néhány kérdés, és meglesz a régészeti adatolás. Melyik volt, hol volt és mikor kezdődött a Föld első bronzöntő műveltsége?

V: A Kura-Arax Műveltség volt a föld első bronzöntő műveltsége, és Kr. e. 3800-tól, az Örmény-felföldön tűnik fel.

K: Ha jól sejtem, akkor már az Örmény-felföldön ekkoriban adatolt a kerekfejű népesség.

V: Igen, hisz a felföldi szubartuit/hurrit a sumertől nem is lehet alkatilag megkülönböztetni, és a sumerekről már az előbb is megmondtam, hogy a magaskultúrát hozó csoport jellegzetesen kerekfejű volt.

K: Mikor és milyen tájakon érkezett a Kárpát-medencébe a bronzöntés tudománya?

V: Kr. e. 2800-ban érkezett meg Anatóliából, a Balkánon át a Kárpát-medencébe a bronzöntés tudománya.

K: Köthető-e ehhez további jelentős népességnövekedés? Mi volt a bronz szerepe?

V: Igen. Sűrű a faluhálózat, nagy sírszámúak temetők. A bronzöntés két évezreden át ipari méretekben folyik, innen látják el fél Európát. Minimális kivétellel béke van. Persze hogy a tellek korának végérére kialakul egy masszív, tömör népesség, hisz Európa legjobb adottságú fekete mezőségi talajait művelik.

K: Igaz az, hogy akkor, ha ezek a magyarokhoz hasonló fejalkatú emberek nem pusztultak ki, akkor ők is a mai magyarok vér szerinti ősei?

V: Igaz.

Ezer év alatt sem adtuk fel nyelvünket

K: A szerintem magyarul beszélő Bronzöntő Tellek Műveltségének egységét Kr. e. 1300750 között (késő bronzkor) hódítók zilálták szét a Kárpát-medence több részén de koránt sem mindenütt. A legfőbb mert másutt némi nyelvi nyomot hagyó ilyen népnek tartják az illírt. Meg tudná mondani, hogy a kutatók túlnyomó többsége szerint melyik az a nyelv, amelyben felismerhető ez a nyom?

V: Az albán nyelv az, amelyben a kutatók túlnyomó többsége szerint felismerhető ez a nyom.

K: Azt mondják, hogy a Balkánon két ősi, már az ókorban is létező nyelv maradt meg: a görög és az albán. Nem említik az illírt. Ezek szerint igaz az, hogy az íllír csak megszínezte az ős-albánt?

V: Igaz.

K: Albánia mezőgazdasági adottságai a Kárpát-medencéhez képest meglehetősen gyengék. Igaz az, hogy ha az ottani ős-albánt is csak megszínezte, akkor a jobb földje miatt nagyobb népsűrűségű Kárpát-medence nyelvére még kisebb hatással lehetett?

V: Igen. (Lényeget tekintve semmi hatással nem volt, de ezt nem tudjuk bizonyítani.)

K: A vaskor elején meghatározóvá válnak a szkíták (Kr. e. 750450). A szkítákat a magyar és nem magyar krónikák a magyarok ősének mondják. Tud olyan szkíta nyelvemléket, amely ezt kizárná?

V: Nem tudok olyan szkíta nyelvemléket, amely ezt kizárná.

K: A késő bronzkori hódítókkal szemben a kelta kultúrvonások érkezését nem követi megrázkódtatás, pusztulás, inkább lassú szivárgás volt az, és az újdonságok jövetele. Lehetséges az, hogy a Kárpát-medencei keltaság” csak a divat és egyes kultúrvonások átvételét jelentette, helyenként egy vékonyka új vezető réteggel?

V: Igen. „.. az a népesség, melyet keltának neveznek, soha nem hozott létre egységes birodalmat, sőt még talán egységes etnikumot sem /Burenhult 1988: 155./. Tehát még az sem egészen biztos, hogyan határozzuk meg a kelta elnevezést: keltákon érthetjük … azokat, akiknek kultúrája kelta ..” /Wiik-243./

K: Akkor igaz lehet az, hogy a kárpát-medencei kelták” a szekerek és bronzöntő tellek népének nyelvét beszélték? Tud olyan okot mondani, amely ezt kizárná?

V: Igaz lehet az, hogy a kárpát-medencei kelták” a szekerek és bronzöntő tellek népének nyelvét beszélték. Nem tudok olyan okot mondani, amely ezt kizárná.

K: A Római Birodalom nyugati részében kisebb volt a népsűrűség, és a nyelv latinná lett. A birodalom keleti részében nagy volt a népsűrűség, megmaradt a korábbi nyelv, tehát nem lett latinná. A Dunántúlt a rómaiak elég nehezen hódították meg. Ebből arra következtetek, hogy itt is nagy volt a népsűrűség, megmaradt a korábbi nyelv, ezért nem lett latinná. Be tudja bizonyítani az ellenkezőjét?

V: Nem tudom bizonyítani az ellenkezőjét.

(Még jó hogy nem tudja, mert nem is lehet. Feljegyezték, hogy 304-ben Eirenaios = Iréneusz (9 betű, mert sok a rárakódott felesleg, sallang) Szávaszentdemeteren keresztény hitéért vértanú halált halt. Hosszú kínzás után lefejezték és testét a Száva hídjáról a folyóba vetették. A magyar nép /és csak az/ később adatoltan Szent Ernye (eredeti, 5 betű semmi felesleg) néven őrizte emlékét.

/M5-113./. Feljegyezték, hogy 395-ben a mai Szalánkeménnél az adóemelést elfogadtatni kívánó császárt valami furcsa Marha, marha!” csatakiáltás után megszalasztják. De most ne erre tovább.)

K: A következő hódítók a hunok, akik meghatározó része krónikáink és az Iszfaháni Kódex tanúsága szerint magyarul beszélt. De most nem erről kérdezem, hanem arról, hogy azon kárpát-medencei szarmaták, gótok, gepidák és bolgárok (ogur törökök összefoglaló neve) nyelve, akik Krisztus születése és 895 között időnként itt voltak, hol maradt fenn?

V: Azon kárpát-medencei szarmaták, gótok, gepidák és bolgárok nyelve, akik Krisztus születsése és 895 között időnként itt voltak, sehol sem maradt fenn. A szarmata-rokon oszét-ős alánok és a Bulgáriát megalapító bulgárok soha nem voltak a Kárpát-medencében, hanem Bulgáriában és Alániában, tehát nem innen mentek oda. A bolgárok Omurtag kán idejében néhány százas helyőrségekkel megszállták a Dunától keletre lévő Kárpát-medencei térséget, leginkább az erdélyi arany- és sóbányák vidékét, de nyelvi nyomuk ott sincs.

K: Köszönöm. Ezzel elérkeztünk Árpád népének honfoglalásához. Most már érthetővé vált mindkettőnk számára, hogy krónikáink miért állítják: Árpád népe értette a már itt lakókat.

Szkítáink és hunjaink

K: Melyik volt az első lovasíjász nép, amely több évszázadon át uralta a Kárpátoktól a Nagy Hingan-hegységig terjedő pusztát?

V: A szkíta volt az első lovasíjász nép, amely több év-századon át uralta a Kárpátoktól a Nagy Hingan-hegységig terjedő pusztát.

K: Melyik nyelvből származik a magyar nyelv lovas-íjász szókincse?

V: Ismeretlen nyelvből.

K: Még egyszer kérdezem. Ha a szavakat a magyarok használják, és más nem (vagy alig), akkor nyilván csak megszokott tévedésből mondta azt, hogy ismeretlen. Hiszen a magyarok ismerik, de más nem.

V: Ja, akkor a magyarból.

K: Igaz az, hogy ha egy népnek önálló lovasíjász szókincse van, akkor lehet, hogy az a nép volt az első lovas-íjász nép?

V: Igaz, hogy ha egy népnek önálló lovasíjász szókincse van, akkor lehet, hogy az a nép volt az első lovas-íjász nép.

K: Miért mondják krónikánik a szkítákat elődeinknek?

V: Mert azok is voltak. De nem minden szkíta volt magyar: csak a királyi szkíták.

K: Kik a keleti szkíták utódai?

V: A keleti szkíták utódai a keleti hunok.

K: Hogy nevezik a legfőbb hun nyelvemléket?

V: Iszfaháni Kódexnek.

K: Hogy mondanák a hunok az Iszfaháni Kódex szavaiból tudhatóan azt, hogy egy kis légy”?

V: Úgy mondanák a hunok az Iszfaháni Kódexből tudhatóan azt, hogy egy kis légy”: “idzsi kücsü ledzsi”.

K: Ez milyen nyelv?

V: Ez egy jópofa magyar nyelv.

K: Hogy mondták a hunok az Iszfaháni Kódex lejegyzőjének azt, hogy: ne lopj” és ne ölj”?

V: Úgy mondták a hunok az Iszfaháni Kódex lejegyzőjének azt, hogy: “ne lopj” és “ne ölj”: “lopü ne!”, “vülü ne!”

K: Ez milyen nyelv?

V: Ez egy régies magyar nyelv. Ebben még megvan a szóvégi magánhangzó, miként a Tihanyi Alapítólevél magyar sorában. A mai v.ár.os szavunk az Alapítólevélben még uar.os, látjuk tehát, hogy a szó eleji v vagy van, vagy nincs. A hun vülü = öl, a mai magyarban. Érdekes az is, hogy a tagadószót az ige után teszi, de hát miért ne?”

K: Milyen nyelven beszéltek a hunok az Iszfaháni Kódex tanúsága szerint?

V: Jópofa régies magyar nyelven beszéltek a hunok az Iszfaháni Kódex tanúsága szerint.

K: Miért mondják krónikáink a hunokat elődeinknek?

V: Mert azok is voltak. De nem minden hunnak nevezett volt magyar csak a hunság vezértörzse.

IRODALOM

Minden adatnál az adott könyv betűjele (pl. Sztír) utáni kötőjel következik. Az ez utáni szám az adott könyv oldalszámát adja meg.

Ha egy idézetben vastag és/vagy nagy és/vagy dőlt betűvel kiemelek szavakat, ezt a “kiemelés tőlem” “kt” rövidítéssel mutatom meg.

Ha egy idézetben, amire állítást alapozok, ezt nem vagy nem egyértelműen teszi a szerző: /Könyv-1”/.

Ame Az ókori Közel-Kelet – Amelie Khurt. Fordította: Mohay Gergely. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsésztudományi Kar. 2005. Studia Orientalia. Sorozatszerkesztő: Maróth Miklós. A fordítás alapjául szolgáló mű: A. Kuhrt: The Ancient Near East, c. 3000-300 BC I-II London. ISBN 963 9206 00 8. c /copyright/ Mohay Gergely.

Ásó Ásóval a biblia nyomában – Magnus Magnussen. Ami Krisztus születése előtt történt. Az angol eredeti címe: BC The Archaeology of the Bible lands. London 1977. Fordította: Makkay János. ISBN 963 281 427 4

B2 Őstörténetünk régészeti forrásai II. – Bakay Kornél. Egyetemi tankönyv gyanánt. Miskolci Bölcsész Egyesület. 1998. ISBN: 963 7528 40 7. B3 Őstörténetünk régészeti forrásai III. – Bakay Kornél. Egyetemi tankönyv gyanánt. László Gyula Történelmi és Kultúrális Egyesület. Budapest, 2005. ISBN 963 218 087 9

B6 A magyar államalapítás – Bakay Kornél. 2. kiadás. Gondolat, 1981. Magyar História. ISSN 0324-7716. ISBN 963 280 674 3. C Bakay Kornél 1978.

Bar1 Hol vagytok székelyek? – Barabási László. C Barabási László, 2005. Szerkesztő: Varga Csaba. Fríg Kiadó. ISBN: 963 86588 5 1.

Bdf A magyarság és a Középkelet – Bendefy László. Reprint kiadás. Dr. Bendefy István. Budapest, 2000. ISBN: 963 640 945 5.

Bih A népek országútján – Bihari Gábor. I. rész Szkíták, szakák, székelyek. Szkíta Szarvas Könyvkiadó. Nyíregyháza, 2004. Copyright C 2004 Bihari Gábor. Copyright C 2004 Szkíta Szarvas Könyvkiadó. ISBN 963 216 716 3 ö. ISBN 963 216 717 1 (I. kötet).

Bit A Biblia: történelem – Ian Wilson. Gold Book. 1999. Magyarországon kiadja a Gold Book Kft.

Bír A magyar Jézus … és Izrael elveszett törzsei, II. rész – Bíró Lajos. Fríg Kiadó, 2006.

Bír2 A szabír-magyarok a “sumirok” tanítómesterei – Bíró József. A szerző kiadása. Budapest, 2002. C Bíró József.

Bír5 A magyarság szabír-onogur eredete – Bíró József. A szerző magánkiadása, Budapest 2008. C Bíró József. TX2-477-483.

Blex Bibliai Lexikon – Dr. Herbert Haag. ISBN 963 360 465 6. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp, 1989. Az eredeti mű címe: Bibel-Lexikon. Fordította: dr. Ruzsiczky Éva.

Bol A bolgárok rövid története – Plamen Pavlov és Jordan Janev. (A kezdetektől napjainkig). Cédrus Alapítvány – Napkút Kiadó. Budapest, 2005. C Plamen Pavlov, Jordan Janev, Csíkhelyi Lenke (magyar fordítás). ISBN 963 8478 00 4.

Buny A Szent Grál üzenete – Bunyevácz Zsuzsa. Az eltitkolt magyar vonatkozások. Alexandra. Copyright C Bunyevácz Zsuzsa, 2007. ISBN 978 963 370 321 2.

ChÁzs Ázsia – Cholnoky Jenő. Franklin-Társulat kiadása. A Föld és élete, Világrészek, országok, emberek. Évszám nélkül.

CseD Magyar folytonosság a Kárpát-medencében – Cser Ferenc – Darai Lajos. Avagy Kőkori eredetünk és a sejti tulajdonság-örökítő kutatás. Fríg Kiadó. Szerkesztő: Varga Csaba. Copyright Cser Ferenc – Darai Lajos, 2005. Minden jog fenntartva. ISBN 963 865 88 6 X.

CseD2 Európa mi vagyunk – Cser Ferenc – Darai Lajos. I. kötet. Fríg Kiadó. Sorozatszerkesztő: Varga Csaba. Copyright Cser Ferenc – Darai Lajos, 2008. Minden jog fenntartva. ISBN 978 963 9836 02 0.

Csor Árpád népe – Csorba Csaba. Csorba Csaba, 1997. Az első kiadás utánnyomása. Vince Kiadó Kft., 2000. ISBN 963 9192 29 5 / ISSN 1417-6114

Csur A magyarság, mint faj és nemzet – Csuray Károly. Budapest, 1935. Madách Könyvkiadó. A magyar múlt eltitkolt évezredei című sorozat XII. kötete. A sorozatot szerkeszti: Babinecz László. ISBN 963865581-X.

Er “Emlékezzünk régiekről …” – László Gyula. A Kárpát-medence egykori népeinek története és a magyar honfoglalás. Képes történelem. Szerkeszti: F. Kemény Márta. Móra Ferenc Könyvkiadó. C László Gyula, 1979. ISBN 963 11 1044 3.

Erd2 A magyar honfoglalás és előzményei – Erdélyi István. A magyar műveltség 1100 éve. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2002. ISBN 963 8033 37 1. ISSN 1418-7035.

Esz Etimológiai szótár, főszerkesztő Zaicz Gábor. Magyar szavak és toldalékok eredete. Tinta Könyvkiadó, Budapest. 2006. A magyar nyelv kézikönyvei XII. Sorozatszerkesztő Kiss Gábor. C Tinta Könyvkiadó. C Dolovay Dorottya, Jankovicsné Tálas Anikó, Kiss Gábor, Sipőcz Katalin, T. Somogyi Magda, Tamás Ildikó, Zaicz Gábor. Első kiadás: 2006. ISSN 1589-4371. ISBN 963 7094 01 6.

Érd A hun lovastemetkezések – Érdy Miklós. ma-gyar vonatkozásokkal. Magyarországért, Édes Hazánkért Kiadó. 2001. C Érdy Miklós, West New York. ISBN 963 00 7566 0. ISBN 963 00 7565 2. ISBN 963 00 7567 9.

Fnyelv A világ nyelvei és nyelvcsaládjai – Fodor István. Tinta Könyvkiadó Budapest, 2004. Második, átdoglozott kiadás. C Fodor István. C Tinta Könyvkiadó. ISBN 963 7094 06 7.

Györ István király és műve – Györffy György. Balassi Kiadó, Bp. 3. Bővített, javított kiadás, 2000. C Györffy György, 2000.

H.2012/7. História – Szerkesztő: Glatz Ferenc. Felelős kiadó: História Alapítvány. HU ISSN 01392409. Index: 25348.

Hör A hunok öröksége – Szerkesztette Marácz László és Obrusánszky Borbála. Hun-idea. Szkíta – hun – magyar. ISBN 978-963-7014-37-6.

John Izráel története – John Bright. Fordította: Domján János. Kiadja a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1990. A mű eredeti címe: History of Israel. Ötödik kiadás. ISBN 963 300 363 6. Egyetemi Nyomda.

Jud Judaisztika – Oláh János. Budapest, 2009. Második, átdolgozott kiadás. Készítette: Gabbiano Print Kft. ISBN 978-963-87804-6-1.

KáSz Kárpát-medence vagy Szkítia? – Cser Ferenc – Darai Lajos. Fríg Kiadó, 2008. c /copyright/ Cser Ferenc – Darai Lajos, 2008. ISBN: 978 963 9836 12 9.

Kem Kelta magyarok, magyar kelták – Timaru-Kast Sándor. Magyar Ház. Budapest, 1999. C Timaru-kast Sándor, 1999. Szerk., sajtó alá rendezte: Bálint István János. ISBN 963 7873 40 6.

KEur Európa népei, 1 – Kiszely István. A Föld népei. Gondolat Kiadó. Budapest, 1979. (K1) ISBN 963 280 673 5 összkiadás ISBN 963 280 689 1 I. kötet

KiszM1 A magyarok eredete és ősi kultúrája I. – Kiszely István. Bővített kiadás. c /copyright/ Kiszely István, 2000. Püski Kiadó Kft. Bp., 2000. ISBN 963 9188 84 0. ISBN 963 9188 85 9 I. kötet.

Kr A kilencedik és a tizedik század története – Kristó Gyula, Makk Ferenc. Pannonica Kiadó, 2001. Sorozatszerkesztő Szvák Gyula. C Kristó Gyula – Makk Ferenc, 2001; Pannonica Kiadó, 2001; Szvák Gyula editor, 2001. ISBN 963 4869 X (összkiadás). ISBN 963 9252 38 7.

Lágy1 Múltunkról utódainknak – László Gyula. I. A magyar föld és a magyar nép őstörténete. c /copyright/ László Gyula örökösei, 1999. Püski Kiadó Kft. ISBN 963 9188 10 7 összkiadás. ISBN: 963 9188 11 5 I. kötet.

Lágy2 Múltunkról utódainknak – László Gyula. II. Magyarok honfoglalása – Árpád népe. c /copyright/ László Gyula örökösei, 1999. Püski Kiadó Kft. ISBN 963 9188 10 7 összkiadás. ISBN: 963 9188 12 3 I. kötet.

LáGyÁr Árpád népe – László Gyula. Helikon. C László Gyula örökösei, 1988, 2005. C Helikon Kiadó, 1988, 2005. HE 986 / ISBN 963 208 915 4.

Lip Szkíta örökség – Li Po-szo. Történelem és szellemiség. A Kőrösi Csoma Sándor Magyar Szabadegyetem jegyzete. Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 2008. C Lépő Zoltán. ISBN 978-963-9428-79-9. ISSN 1788-5906.

M5 Egy ősi háború – Makkay János. Az esztergályhorváti késő neolitikus tömegsír. A szerző kiadása. C Makkay János. ISBN 963 640 140 3. Budapest, 2000. (Régi: Makk2)

Maf18 Az etruszk kapcsolat – Benedekfy Ágnes. Az etruszk civilizáció kialakulása. Az etruszkok népe és nyelve. Vita-rovat: Friedrich Klára tanulmánya. Magyarságtudományi füzetek. Kiadja a Hun-idea Szellemi Hagyomnyőrző Műhely. Budapest, 2012. Kisenciklopédia 18. C Magyarok Világszövetsége. ISSN 2061-649X. ISBN 978-963-7014-63-5. Kisenciklopédia 18.

Makk Az indoeurópai nyelvű népek őstörténete – Makkay János. A szerző kiadása. Budapest, 1998. ISBN 963 550 270 2. c /copyright/ Makkay János.

Mart3 A napkeleti pecsétnyomók és pecséthengerek – Marton Veronika. ISBN 963 0647842. És az ókori mezopotámiai népek története. Matrona. Győr, 2004. C Marton Veronika.

Mat1 Magyar történelem. Tízezer év – ezer oldalról. Szerkesztő: Csihák György. Zürichi Magyar Történelmi Egyesület. Zürich – Budapest, 2002. ISBN 963 86100 1 8.

Mat2 Magyarságtudományi tanulmányok. Főszerkesztő: Botos László. Hun-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely, 2008. ISBN 978-963-7014-28-4. C Aradi Éva … Vetráb József Kadocsa, 2008. C Hun-idea, 2008.

Max J. Maxwell Miller és John H. Hayes: Az ókori Izrael és Júda története. PKE-BTK, 2003.

Meh A magyarok elődeiről és a honfoglalásról – összeállította Györffy György. Kortársak és krónikások híradásai. Osiris Kiadó. Budapest, 2002. Milleniumi magyar történelem. Források. Sorozatszerkesztő Benda Gyula, Bertényi Iván, Pótó János. C Osiris Kiadó, 2002. C Györffy György örököse, 2002. C Elter István, 2002.

Mes A magyar ókor – Mesterházy Zsolt. Szerkesztette: Bencsik András. Magyar Ház Könyvek, Kárpáti Ház. Budapest, 2003. C Mesterházy Zsolt, 1998-2000. ISBN 963 212 079 5. ISBN 963 206 036 9ö.

Mők18 Őstörténetünk kérdései – Rédei Károly. Magyar őstörténeti könyvtár 18. A József Attila Tudományegyetem Középkori Egyetemes Történeti Tanészékének kiadványai. A sorozatot szerkeszti Zimonyi István. Balassi Kiadó. Budapest. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Második, bővíett kiadás. ISBN 1215-4024. ISBN 963 506 515 9. C Rédei Károly, 2003.

Mők22 Muszlim források a honfoglalás előtti magyarságról – Zimonyi István. Magyar Őstörténeti Könyvtár 22. A Gayhani-hagyomány magyar fejezete. Balassi Kiadó, Budapest. C Zimonyi István, 2005. ISSN 1215-4024. ISBN 963 506 627 9

Mők24 Magyar őshazák és magyar őstörténészek – Vásáry István. Magyar Őstörténeti Könyvtár 24. A Szegedi Tudományegyetem Középkori Egyetemes Történeti Tanészékének kiadványai. A sorozatot szerkeszti Zimonyi István. Balassi Kiadó, Budapest. C Vásáry István, 2008. ISSN 1215-4024. ISBN 978-963-506-756-5.

Nac Nagy civilizációk. Az emberiség képes története. Ősi társadalmak és kultúrák. Összeállította: Göran Burenhult. Kossuth Kiadó 2007. A kiadás alapja: The Illustrated History of Humankind Great Civilizations. ISBN 963-09-4746-3 Magyar fordítás: Antoni Csaba, Dr. Dezső Tamás, Szuhay Havas Ervin.

Ob1 A hunok kultúrtörténete – Obrusánszky Borbála. Fehérvár, a déli hunok fővárosa. C Obrusánszky Borbála. C Balogh Ildikó. A Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetem jegyzete. ISBN 963-9428-57-4. ISBN 978-963-9428-57-7. Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó.

Ómt1 A sztyeppei civilizáció és a magyarság – Csáji László Koppány. Ómultunk tára 1. Cédrus Művészeti Alapítvány Napkút Kiadó. Budapest, 2007. ISBN 978 963 8478 76 4.

Ómt6 Mérföldkövek a magyar őstörténetben – Veres Péter. Ómultunk tára 6. Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó. Budapest, 2009. ISBN 978 963 263 108 0. ISSN 1789-2023.

Óur Ószövetségi uralkodók krónikája – John Rogerson. Pátriárkák, bírák és királyok története. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2010. ISBN 978 963 11 8786 1.

ŐsE Az őskori Európa – D. W. Harding. A múlt születése. Helikon Kiadó. A mű eredeti címe: Prehistoric Europe. Fordította és az utószót írta Makkay János. C Elsevier Publishing Projects Sa, Lausanne, 1978.

Pot Vándorlások könyve – Chaim Potok. A zsidó nép története. Ulpius-ház Könyvkiadó. Budapest, 2008. Fordította Béresi Csilla és Steiger Kornél. ISBN 978 963 254 193 8.

Rkk Régészet. Képes kalauz. Szakmai szerkesztő: Paul G. Bahn. Reader’s Digest. A mű eredeti címe: Archaeology – The Definitive Guide. c /copyright/ 2002 Weldon Owen Pty Limited. Fordító: Soproni András. ISBN 963 8475 99 4.

SciAm1 Tudomány – A Scientific American magyar kiadása. 1991. június.

Seb A bibliai Izrael története – Sebastian Block. A kezdetektől az Újszövetség koráig. Második, javított kiadás. Sorozat: A Biblia világa 5. Sorozatszerkesztő: Rózsa Huba. Jel Könyvkiadó, 2005.

Szász A húnok története. Attila nagykirály. Írta Szász Béla. Gede testvérek Bt. Budapest 2001. ISBN 963 9898 16 6. C Szász Béla örökösei; Bakay Kornél és Kristó Nagy István; Szabad tér Kft.

Szék A székelység eredete – Varga Géza. Írástörténeti tanulmányok. Az Írástörténeti Kutatóintézet sorozata. C Varga Géza 2001. ISSN: 1217-6974. ISBN: 963 00 5981 9.

Sztír Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp, 1987. Ötödik kiadás. ISBN 963 360 426 5.

Tót Magyar őstörténet – Tóth Imre. Avagy “nem jöttünk mi sehonnan sem”. Fríg Kiadó. Felelős kiadó: Varga Csaba. C Tóth Imre, 2009. ISBN: 978 963 9836 10 5.

Tro Múltbalátó – Trogmayer Ottó. Régészetünk nagy pillanatai. Helikon Kiadó. C Trogmayer Ottó, 2005. C Helikon Kiadó, 2005. HE 973 / ISBN 963 208 896 4.

Magyarország története – Mahmúd Terdzsüman Tárih-i Üngürüsz vagyis Üngürüsz története. Szerkesztő: Geönczöl Gyula. Kiadja a II. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus, USA, Ohio, Cleveland, 1988 május

V11 Történelmünkhöz magyrul – Szondi Miklós szerkesztő és kiadó. Solt – 2009. ISBN 978-963-06-6914-6. Negyedik – bővített – kiadás. Ismeretterjesztő könyv. C Szondi Miklós – 2008 – Minden jog fenntartva!

Var A székelység eredete – Varga Géza. Az özönvíz káoszából kiemelkedő istenek hagyatéka. Írástörténeti Kutatóintézet Budapest, 1998. ISBN 963-03-4505-6.

Vás Pusztai népek – Vásáry István. ISBN 963 481 973 7. ISSN 1215-4024. C Vásáry István, Szeged, 1993.

Vék Magyar őstörténet – Vékony Gábor. Magyar honfoglalás. Második kiadás. c /copyright/ Vékony Gábor, 2002; jogörököse, 2005. Nap Kiadó Kft., 2002, 2005. ISBN 963 9402 16 8.

Vék2 A rézkortól a hunokig – Vékony Gábor. Régészeti tanulmányok a hagyatékból. c /copyright/ Vékony Gábor jogutóda, 2007. c /copyright/ Nap Kiadó Kft., 2007. Nap Kiadó Kft., Budapest, 2007. ISBN 978 963 9658 09 7.

Wiik Az európai nyelvek eredete – Kalevi Wiik. Fordította Kádár György. C Kalewi Wiik, Kádár György, Nap Kiadó Kft, 2008. ISBN 978 9658 50 9.

Zach Egy az isten, egy a nemzet – Zachar József. Írások Jézus-hitű magyar eleinkről. Második, javított és bővített kiadás. C Zachar József, 2009. ISBN 978-963-9204-52-2. Heraldika Kiadó 2009. dr. Zakar András. Második kiadás 1973.